Ingo Schulze kiválóan tud távolságot és közelséget tartani, csodálkozik, de nem furcsálkodik, megmerül, de nem dagonyázik anyagában, egy szóval: tudja a helyét, érzi az arányokat, ezért képes nem csupán beszélni, hanem mondani is ezt-azt a boldogságról......Hogy látomást látna, az némi túlzás, csupán a várost látja valami gyors és gyönyörű változásban, mintha egy több dimenziós kamerával, időben és térben végigsvenkelnénk Szentpétervár írói másán: összefogott nagyon erős pillanatkép.