Jó, ha az olvasó felkészül, hogy Hevesi Judit költészete elsőre idegenül fog hatni rá.
Ezek a versek semmiben sem emlékeztetnek a nemzedéktársak műveire. Ha előzményeket kellene keresnem, Paul Celan hangját emlegetném, a kortárs magyar költészetben pedig talán Schein Gábor vagy G. István László költészete szolgálhatna kapcsolódási pontként.
A sorok mögött szinte felszívódó személyiség nem elsősorban megmutatkozni, hanem megérteni próbál. Feldolgozni a nemzedékeken át cipelt gyászt, szavakat találni a megnevezhetetlen veszteségre. emlékeznem kell / de nem tudom kire olvassuk az egyik vers felütésében.
Nincs ebben a kötetben szójáték, se szemkápráztató formatechnika, csak a tisztánlátás kényszere. Ezek a versek mindig ugyanazt kérdezik monoton makacssággal: vajon mennyit hozunk magunkkal a múlt örökségéből, és mennyit viszünk tovább. Nem próbálnak ironizálni, nem félnek a pátosztól, és bár sokszor légiesen anyagtalanok, soha nem könnyedek.
Ezek a versek egyáltalán nem kívánnak tetszeni. Annál többet akarnak.
Tóth Krisztina
"Timár György nem agyonrejtjelezett "üzeneteket" gyárt vagy küldözget, hanem szép, jó megrázó, játékos, értelmes, megformált, megragadó és megragadható, emberi léptékű költeményeket ír, bárki örömé...
Online ár:
890 Ft