FÜLSZÖVEG
Az 1980-as évek végén a magyarországi politikai földcsuszamlás egyik csendes és kevésbé látványos melléktermékeként a hazai hivatalos kisebbségpolitikában is gyökeres fordulat következett be. Túlzás nélkül állítható, hogy ezen a területen néhány hónap alatt annyi minden történt, mint az azt megelőző negyven esztendőben összesen. Ráadásul a változások egyértelműen pozitív irányúak voltak, akár a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, akár a határokon túli magyarság szempontjából is vizsgáljuk az eseményeket. A magyarországi államszocializmus időszaka, a tömb országaiban is szinte egyedülállóan, ám 1956 után voltaképpen magyarázhatóan, ambivalens és óvatos módon viszonyult az etnikai jellegű problémákhoz. A téma kényes, kényelmetlen voltára való tekintettel kerülték a nemzeti, nemzetiségi kérdések felvetését, s a határon belülre és kívülre egyaránt érvényesen egyfajta semleges, voltaképpen nem is létező, közömbös kisebbségpolitikát honosítottak meg. A hazai kisebbségeket illetően korántsem beszélhetünk kikényszerített asszimilálásról, negatív diszkrimináció abban az értelemben érte a nemzetiségeket, hogy az "automatizmus" a természetes beolvadási, asszimilálódási folyamat meggátlásához, a partikuláris identitás megőrzéséhez nem nyújtott eszközöket. Ennek következtében kisebbségeink évtizedekig úgyszólván védtelenek maradtak a többség szívó hatásával szemben. A határon túli magyar kisebbségeket pedig egészen egyszerűen szólva magára hagyta a mindenkori szovjetizált magyar külpolitika. A keleti blokkban a 40-es évek végétől Magyarország volt szinte az egyetlen állam, amely az internacionalista szemléletet követve nem folytatott semmiféle nemzetpolitikát, anyanemzetként nem artikulálta magát. Az 1956-os események vérbe fojtását követő új rezsim sem cselekedett másképp. Ez a külpolitikai "doktrína" még az 1988-as Grósz-Ceausescu-találkozóra is erősen rányomta bélyegét. Ezáltal a szomszédos államok magyar nemzeti kisebbségei elszigetelve, de facto etnikai kisebbségi, vagyis jóval kiszolgáltatottabb helyzetben találták magukat. A 80-as évektől egyre több és komolyabb bírálat érte e megközelítést, az évtized végén bekövetkező nemzet- és nemzetiségpolitikai rendszerváltás pedig végre a tényekkel szembenéző, problémaközpontú, a nemzeti, etnikai identitást értékként kezelő aktív kisebbségvédelmet jelentett. Vissza
TARTALOM
Bevezetés 7
A Nemzetiségi Kollégium és Titkárság megalakulása 17
A Kollégium kísérlete a magyarországi kisebbségek számának meghatározására 40
A nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete 57
A Kolégium és a kisebbségi törvény 99
A hazai kisebbségek oktatásügye 152
A kisebbségek könyvkiadása, valamint tömegkommunikációs lehetőségeik 173
A Kollégium és a cigánykérdés 188
A múlt jóvátétele a magyarországi német kisebbség példáján 222
Az első kisebbségpolitikai alapítványok létesítése 234
A Kollégium és a hazai nemzetiségi kutatások 242
A Dobogókői Konferencia (1990. április 20-21.) 277
A Kollégium és a határon túli magyar kisebbségek 302
A Kollégium és a romániai események 344
A Kollégium és a kisebbségi jogok nemzetközi szabályozása 375
A Kollégium és környezete 387
A Titkárság tagjainak visszaemlékezései 414
Befejezés 436
Függelék 440
Táblázatok 454
Irodalomjegyzék 463
"Újabb kiváló kalauz a modern világhoz. Marshall mesterien foglalja össze, mit kell tudnunk, és miért." Peter Frankopan, a Selyemutak szerzője "A földrajz kulcsfontosságú: behatárolja, mit tehet ...
Online ár:
4 675 Ft
Eredeti ár: 5 499 Ft
Online ár:
5 525 Ft
Eredeti ár: 6 499 Ft
Online ár:
2 550 Ft
Eredeti ár: 2 999 Ft