Szív utca

Az utóbbi években a hazai irodalomba betörtek a nők, egyre több női történet, sors jelent meg a kortárs irodalmi színtéren. Harmincasok, negyvenesek léptek elő, írták meg első regényeiket, de a fiatalabbak és a többkötetes írók sem maradtak le, izgalmas hősnőket, életutakat teremtettek. A lassan már klasszikusnak számító, hatalmas olvasótáborral rendelkező Tóth Krisztina, Tompa Andrea mellett Szvoren Edina, Mécs Anna, Mucha Dorka, Szeifert Natália, Gáspár-Singer Anna neve is megjelent, legalábbis az én olvasmányélményeim között. A 2020-as év pedig tovább ontotta a női útkereséseket; azokat a könyveket, melyek lapjain elveszett nők bolyonganak, válások, szakítások után, hazájukat, társukat, lelki békéjüket keresve. A nagy, sötétlő erdő, melyben az igaz út nehezen meglelhető – nem csak a férfiaké. (El)tévedésekből, félelemből, kétségből a nőknek is bőven kijut, és talán kicsit másként, más formában, mint a férfiaknak. Engem mindenféle eltévedés, érzelmi zűrzavar borzalmasan érdekel, legyen annak a hőse férfi, nő, gyerek, öreg, fiatal, hegedűművész, bádogos, hentes vagy perverz sorozatgyilkos. Ebben az évben azonban főleg nők történetei jöttek szembe velem, és vittek magukkal járt és járatlan, de többnyire önmagammal szembesítő utakon.