Összefoglaló
"Úgy akarnak rajtunk abortuszt végrehajtani, hogy már régen megszülettünk.
Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el.
Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol lehet a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást?
A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni.
Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás.
Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök?
Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan?
Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a tér, ami a világot alkotja, és ha belegondol, hogy mennyire apró és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket. (Pascal)
Intellektuális thriller azoknak, akik szeretik a kihívásokat"
Bővebben a Könyves Magazinban
Egy középiskolai tanár, Gulyás Péter megírta első, thrillerszerű, sokszor meglepő, sodró erejű regényét, ami dramaturgiailag egy sűrű időszakra, az érettségi napjára koncentrálódik. Az életünknek vannak kitüntetett pillanatai, amelyek a felnőtté válás misztikus útján rendkívül fontosak, például az iskolás élet vége: a pillanat, amire úgy készítik fel a diákokat, mintha itt dőlne el minden, múlt és jövő. Ezért nem mindegy, hogyan zárjuk le az életünket meghatározó gimnáziumi éveket, mert nem mindegy, mit és hogyan viszünk tovább magunkkal. Izgalmas thriller hajlik horrorba, hogy megismerjük egy érettségi osztály valódi történetét, akik rendet akarnak tenni a világban, ami tönkretette őket. A végtelen térségek örök hallgatása 2016-ban jelent meg, de csak most olvastam a Margó-díjra jelölt könyvek között.
ÉRTÉKELÉSEK
5
az 5-ből
1 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
A hangulat nyomasztó, néhol egészen sötét, de valahogy nem támad tőle akut emberutálatod. Nincs meg benne az a 21. századi first world spleen, amitől alapból a falnak megyek, és ami miatt például Christos Tsiolkas A pofon című regényét is képtelen voltam élvezni. Inkább egy kissé cinikus, kissé kétségbeesett, néhol beteges, de őszinte keresés jellemzi a regényt: keresik az értelmet, az okot, a célt, az igazságot, a megváltást, miközben a főszereplő maga is tökéletesen tisztában van vele, hogy ez a keresés teljesen hiábavaló. Ahogy már a prológusban is le van szögezve: az életet előrefelé éljük, de csak visszafelé nyer értelmet. És ezekkel az esendő, távolról sem tökéletes, de rendkívüli módon emberi karakterekkel együtt keressük mi is, pedig számunkra is fájdalmasan nyilvánvaló, hogy csak azért keresünk, hogy ne őrüljünk meg. Mert néha mindenki érzi saját magát, az életet, a világot karikatúrának.