A magyar ponyva képes bibliográfiája 5. - Friss Újság Színes Regénytára

Összefoglaló

„Mióta ​az irodalomkritikát feltalálták, nem szűnő – sokszor indulatoktól terhes – vita folyik a ponyváról, mint olyanról: pária műfaj, a „népnek ópiuma”, mely öl, butít és nyomorba dönt, avagy hasznos szórakoztató műfaj, amely nem lép fel magas irodalmi igénnyel, hanem csak kikapcsolódást nyújt, elvarázsol, feledteti a hétköznapok búját-baját.

Vajh minden ponyva fércmű, amely ha nem is máglyára való, de legalábbis cenzorért kiált, – vagy pedig megvannak a maga kiemelkedő kvalitású darabjai a szürke tömegtermelés mellett?

(…) Bizonyos, hogy az 1930-as, 1940-es évek Magyarországán a könyvolvasó nagyközönség minden bizonnyal legszélesebb körben „fogyasztott” terméke a ponyvaregény volt. Az akkori generációk sok-sok tagjának meghatározó olvasmányélményei voltak, – ezzel szemben az irodalomtörténet (horribile dictu a kultúrtörténet) totálisan negligálja ezt a tényt…

A korszak ponyvái közül az egyik, ha nem „a legelőkelőbb helyet a műfaj hazai megújítója, a Palladis kiadó 1 pengős regényei foglalták el…”

Ez a kézben tartott kiadvány sem „rehabilitálni” akarja a ponyvát, csak a teljes feledéstől megóvni, mert igen kevés példány élte túl az elmúlt évtizedeket.

Ez a bibliográfia – Grób László szerint – egyrészt rendszerezni akarja a sorozatokban és a sorozatokon kívül megjelent kiadványokat, másrészt megmenteni az utókornak a magyar könyvkiadás történetének egy jellegzetes műfaját, a ponyvaborítót, amely a ponyva elengedhetetlen, szerves tartozéka, sokszor szinte a tartalommal versengő fontosságú.
A színes borítóképek a 39-90. oldalon találhatók.
MELLÉKLET: BORÍTÓKÉPEK;

*
„A Magyar Ponyva Képes Bibliográfiája 5.” című ezen kiadványt a Friss Újság Színes Regénytára, a magyar könyvkiadás történetének egy jellegzetes műfaja iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ezek már klasszikus „ponyvafüzetek” voltak, nem ragasztókötött regények, hanem rövidebb, puhaborítós kiadványok. A terjedelem egységes volt, előbb 96, majd 80 oldal, s ez 1939-ben a felére, 40 oldalra csökkent. A füzetek végén keresztrejtvény volt, azután a terjedelem csökkenésével a keresztrejtvény elmaradt. Szerepelt továbbá a füzetekben az addig megjelent és még kapható kiadványok listája, valamint a következőként megjelenő regény beharangozása néhány mondattal.

A sorozat kötetei 1934-től folyamatosan jelentek meg, minden második csütörtökön, 1942-ig, amikor az ún. ponyvarendelet egyik napról a másikra likvidálta ezt a sorozatot is…

bibliográfia könyvészet magyar nyelvű