Ismertető: Az 1957-58-as Geofizikai Év alkalmából több ország – köztük Belgium is – expedíciót küld az Antarktiszra. A belga expedíció vezetője, e könyv szerzője, tartalékos repülőparancsnok, akinek apja 1897-99-ben már megjárta a Déli-sarkvidéket. Egy modern sarkvidéki expedíció egészen más természetű, mint a régebbiek. A róla írt könyvnek sem a kínszenvedés, az embertelen túlterhelés, a fagyhalál romantikája áll a középpontjában, hanem a technikai felszerelés, a szervezettség, a tudományos felkészültség, a nemzetközi összefogás másfajta romantikájával imponál. Egy modern expedíció kutatási terveit csak akkor tudja végrehajtani, ha tagjai szakemberek. A belga Déli-sarkvidéki expedíció tizenhéttagú törzscsoportja pilótákból, rádióműszerészekből, mérnökökből áll és természetesen orvos meg filmoperatőr sem hiányzik. Az expedíció tagjait és felszerelését két hajó szállítja az Antarktiszra. A járműszállítón kívül van repülőgépük, helikopterük, vannak hernyótalpas motorkocsik, kutyás szánok. Erőműtelepet, jól felszerelt műhelyeket, kutató laboratóriumokat, lakóházat építettek fel maguknak otthonról hozott, előrekészített elemekből. A kutatócsoport a hosszú sarkvidéki éjszaka idején a bázison folytatja munkáit. Ezt a nem minden nehézséget nélkülöző életet a szerző kedélyesen, jó humorral ábrázolja.- További ismertető: "Belelapozás".
------------- Ebben a nonstop +30 fokos melegben bizonyára sokan sóhajtoznak, hogy el tudnának viselni egy kis sarkvidéki hideget. Nos, én nem tartozom közéjük. Én már akkor Szibériát kiáltok, ha a hőmérő higanyszála csak látótávolságra megközelíti a nulla fokot. Nem véletlen, hogy őseim között egyetlen eszkimót sem sikerült felkutatni. Viszont mély tisztelettel adózom azoknak a rendkívüli embereknek, akik a sarkvidékek feltárásában részt vettek. A könyvben leírt belga expedíciónak 1957-58-ban már nyilvánvalóan nem volt olyan úttörő jellege, mint Amundsen és kortársai utazásainak, de a közel sem emberbaráti viszonyokkal nekik is meg kellett küzdeniük. Ha a sarki jég nem is, de a hidegháború fagyos légköre már nyilvánvalóan olvadozott akkoriban, hiszen a kétszer is segítségre szoruló belgákat egyszer az amerikaiak, egyszer pedig a szovjetek húztak ki a slamasztikából. S míg az egyik természetesnek, a másik csodajellegűnek minősülhetett akkoriban. Amúgy egy nagyon jól összeszedett, s csöppet sem száraz útleírással lepett meg az expedíció vezetője. Sorba veszi a nehézségeket, melyek egyáltalán nem az Antarktiszon vették kezdetüket. A belga tudományos és kormányzati bürokráciát rávenni ennek az útnak a támogatására, legalább akkora fegyvertény volt, mint áttelelni a déli féltekén. A végzett tudományos munkát közérthetően tálalja, semmit sem misztifikál. Szó esik az együttélés nehézségeiről egy ilyen zárt közösségben, no meg arról is, hogy a mosás, főzés, takarítás, mosogatás feladata egy ilyen hímközösségben olyan férfiakra hárul, akik azt hitték, hogy ettől a tevékenységtől a kötelező katonai szolgálat letöltésével egy életre megszabadultak. Mindez érdekesen, szórakoztatóan van megírva, kerülve minden szenzációhajhászást. Nemcsak tisztességes, de jó útleírás is. /Olvasói vélemény/.