Ismertető: Részlet:
"Már alkonyodott. Az egyetlen kis ablakon át csak gyéren szűrődött némi világosság az alacsony szobácskába, amelyben, kis öccse bölcsőjénél ülve, Ilona gyöngéden ringatta a gyermeket s altató dalul egy mélabús melódiát énekelgetett.
A fejét lecsüggesztette, gondolatokba mélyedve ült és halvány arcán nagy fájdalom tükröződött. A csengetyü éles hangjára fölriadt. Hirtelen fölegyenesedett ültében és az ajtóra nézett.
- Ő az! - gondolta magában, de azért nem szakította félbe a dalt; - Ö az...
Megsejtette, hogy Gatzkij csöngetett és a szive hevesebben kezdett dobogni, noha még nem tudta, hogy örüljön-e vagy ne a jöttének. A herceg az utóbbi időkben egészen megváltozott: nem ugyan külsőleg, a szavaiban, a viselkedésében vagy a tetteiben, de Ilona már nem olvasta ki Alexej szivéből a régi gyöngédséget, tekintetében nem látta a szerelem verőfényes ragyogását, a mosolya pedig erőltetett volt."
Ez is elérhető kínálatunkban: