Egyik-másik kora keresztény közösségben örökre kitaszították maguk közül azokat, akik a kereszténység felvétele után vétkeztek. Máshol a bűnbánók számára volt ugyan visszaút, de csak hosszú ideig tartó nyilvános penitencia után, amikor is a vétkezőknek jellegzetes ruhát kellett hordaniuk, és elkülönítették őket a gyülekezettől. A nyilvános bűnbánatot legtöbbször csak olyan súlyos bűnök esetén szabták ki, mint a gyilkosság, a paráznaság vagy a hitehagyás. A vétkes csak azután térhetett vissza a közösségbe, hogy a püspök feloldozta a bűne alól.
Ez is elérhető kínálatunkban: