Ez a kötet a modern magyar afrikanisztika nemrégiben (sajnos ideje korán) elhunyt jeles képviselőjének összegyűjtött írásait tartalmazza. Lényegében a tudományterület első hivatásos magyar kutatójának munkáit veheti kézbe az olvasó, hiszen Füssi Nagy Géza jeles orosz afrikanista professzoroknál tanult és szerzett diplomát Leningrádban. Megjelent könyvei elsősorban nyelvészeti jellegűek, hiszen ő alkotta meg az első szuahéli nyelvtant, készített magyar–szuahéli és szuahéli–magyar szótárt. Ebben a kötetében viszont a néprajzos, kulturális antropológus, művelődéstörténész kutató ad magyar nyelven elsőként hasznos, pontos és sokrétű információkat az afrikai földrész, főleg Kelet-Afrika népeiről, hagyományvilágáról, etnikai sajátosságairól. Füssi Nagy Géza (1946–2008) Leningrádban szerzett diplomát (1969), majd hazatérve az ELTE különféle tanszékein (Folklore Tanszék, Tárgyi Néprajzi Tanszék, Általános Nyelvészeti Tanszék) tanított. 1974-ben doktori fokozatot szerzett. Évtizedes kísérletek nyomán 1992-ben megalapította a BTK-n az Afrikanisztikai Oktatási Programot (munkájába néha évfolyamonként több százan is bekapcsolódtak), amely lényegében haláláig működött. De ő volt az 1992-ben megalakított Magyar Afrika Társaság elnöke is. Oktatómunkája és kutatásai a nyelvi jelenségek kérdéskörén túl az afrikanisztika szinte minden területére (etnikai folyamatok, szájhagyományok, társadalomnéprajz, afrikai iszlám, afrikai történelem, hagyományos vallások, szuahéli kultúra stb.) kiterjedtek. Főbb művei: Bevezetés az afrikanisztikába. Nyelvi problémák a harmadik világban (1982); Szuahéli nyelvkönyv (szövegmintákkal és szószedettel, 1985, 2006); Szuahéli – magyar kéziszótár (1986); Magyar – szuahéli kéziszótár (1987). – Jubileumán a magyar tudomány emlék-kötettel ünnepelte a kutatót: Harambee. Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára (2006).
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
0
az 5-ből
0 értékelés alapján