Csalók és csalódások - Morális dilemmák az új magyar autokráciában

Összefoglaló

1989. június 16-án Nagy Imre és társainak újratemetésére sétáltunk, úgy tűnt akkor, hogy a magyar történelemben példátlanul derűs sétában lesz részünk. Elindultunk birtokba venni saját sorsunkat, szabadon, reményekkel, botladozva. Nehezen vettük észre, hogy néhányan másként értik a birtokbavételt, nem értik a szabadságot. A botladozó sétából menetelés, visszafordulás, hátraarc, masírozás és elbukás lett.

Egy azóta jócskán megváltozott világrendben, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között kellene újra útra kelni. A hazaszeretetből Magyarországot elhagyók és a kalandvágyból maradók csalódottságot érezhetnek az elszalasztott lehetőségek miatt. Magyarország mindig csak lesz, soha nem teljesíti be nagy reményeit. Vagy tanulunk hibáinkból, és mégis?

Gyengeségeink leltára bőséges, gyarlóságaink a gonosz hatalom el nem apadó forrásai. A diktatúra leghűbb támasza az alávetettek restsége a szembenézésre, a magabiztos áldozatot és a csendes kollaboránst a cselekvési alternatívák hiányának feltételezése tereli össze. Nehéz időkben botrányosnak tűnhet a választás szabadsága mellett érvelni, terhes belátni a nehezebb, kockázatosabb választások kihagyásának következményeit. Enyhíti a terheket a miért pont én felmentő kérdése, de a tragikus következmények közösek. A demokrácia rombolóinak mindig szükségük van szakmai segítségre, professzionális asszisztenciára. És mindig meg is kapják.

Az újabb magyar autokrácia csalói gátlástalanul használták ki hiszékenységünket, a demokrácia, jogállam, emberi jogok, méltóság intézményeinek önfenntartó stabilitása dőre illúzió volt.

Kár volt szó szerint érteni a jog uralmát. Mégiscsak emberek, nagyon is emberi akaratok, szándékok, mentalitások hatásai alatt hoznak szabályokat, írnak alkotmányokat, hoznak döntéseket. Kár volt szó szerint érteni a jogállamot. A hatalmi akarat könnyedén teszi a jogot és a jogászokat szolgálóivá. Csendes és szándékos cinkossá. De kár volt a tudomány és tudás szabadságában bízni. A tudomány, egyetem, iskola önmagától aligha válhatnak a szabadság őrzőivé. Munka lenne ezzel, erőfeszítés, önvizsgálat, kockázatvállalás, tanulás, állandó próbálkozás.

A csalókkal leszámolni könnyebb lesz, mint a csalódásainkat kiheverni, és újra nekifutni a magyar demokrácia megteremtésének. Ez a könyv az ehhez szükséges munkára hív, olvasásra, gondolkodásra, megbeszélésre.