A Bűn és bűnhődés alaptörténete közismert: Rogyion Raszkolnyikov pétervári diák egy nap előre megfontoltan, baltával megöl egy uzsorás öregasszonyt, és végez ennek váratlanul betoppanó unokahúgával is. Porfirij Petrovicsnak, az üggyel foglalkozó nyomozónak semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésére a gyilkos kilétét illetően, sőt, akad valaki, aki hamisan magára vállalja a tettet, és ezzel akár félresiklathatná a nyomozást, ám a nyomozó emberismerete és pszichológiai érzéke révén felismeri Raszkolnyikovban a valódi gyilkost, rábizonyítja a gyilkosságot, sőt arra is ráveszi, hogy vállalja tettét, minden következményével együtt. A főszereplő körül ott kavarog a tizenkilencedik század közepének hőségben, porban, testi és lelki mocsokban szenvedő Pétervára, a cári birodalom fővárosa, a paloták és nyomornegyedek, mulatók és lebujok, mágnások és prostituáltak, hivatalnokok és lecsúszott egzisztenciák naturalisztikus, sötét színekkel lefestett világa. Itt egyetlen egészséges lélek sincs, a fennkölt eszmék gyilkos őrületté vagy önnön torzképükké válnak, ugyanakkor még a legzüllöttebb alakokban is lappang valami emberi. Raszkolnyikov megváltója, a tisztalelkű Szonya, prostituált. Dosztojevszkij széles panorámát fest, szereplői mégis szűk, zárt világban élnek: a tucatnyi szereplőt rokoni szálak, hivatali és baráti kapcsolatok, váratlan találkozások kötik, és elszakíthatatlan hálóba szorítják a nagyváros alig néhány utca által határolt mikrovilágába. A regény cselekménye egy gyilkosság és a felderítésére irányuló nyomozás, de a keresés nem a tárgyi bizonyítékok logikus világa, hanem a szellem és a lélek legmélye felé tapogatódzik. A mű tekinthető akár drámának is: azzá teszik a nagy ívű, megrázó monológok, félelmetes, szikrázó párbeszédek, melyekhez a szemléletes leírások mintegy a drámaíró szerzői utasításaiként értelmezhetőek. A regénynek vannak lefordíthatatlan elemei. Ilyenek a beszélő nevek: a főszereplőé a raszkoloty - széthasít igéből származik, de benne érződik a raszkol-szakadárság is. A nyomozó alakját a bíbor jelentésű személynév és a kőszikla jelentésű apai név (latin petrus) teszi emelkedetté. A szent prostituált neve Szofja görögül bölcset jelent. De lefordíthatatlan igazából a cím is, mert a presztuplenyije nem egyszerűen bűnt jelent - arra három másik szó is van az oroszban: greh, porok, vina -, hanem áthágást, átlépést, a jogi és erkölcsi törvények megszegését. A nakazanyije pedig egyaránt származtatható az aktív büntet és a passzív bűnhődik igéből. A fordító beletörődvén, hogy aligha van tökéletes magyar megoldás, amelybe mindez belesűríthető volna, megtartotta a korábbi átültetések címét, amely már belevésődött a magyar köztudatba. Soproni András (1942. ápr. 6. Budapest) orosz nyelvtudását az Orosz-Magyar Maxim Gorkij Iskolában alapozta meg. Elvégezte az ELTE magyar-orosz szakát (1966), majd az angol szakot is (1997), doktori címet szerzett (1995). Tanított általános és középiskolában, majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Első fordítása oroszból 1966-ban jelent meg, ezt mintegy hetven kötetnyi munka követte, köztük olyanok, mint A. Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág, I. Turgenyev: Andrej Koloszov, V. Propp: A mese morfológiája, V. Grosszman: Élet és sors, V. Akszjonov: Moszkvai történet. Angolból a kilencvenes évek óta fordít, mintegy harminc kötetnyi fordítása között említhető: J. Keegean: A tengeri hadviselés története, Robert Service: Lenin, Stephen King: Joyland. 2008-ban megkapta az Európa Könyvkiadó Wessely László-díját. 2008-ban megjelent Orosz kulturális szótáráért Az év russzistája címben részesült. A könyv megjelenését az oroszországi Insztyitut perevoda (Fordító Intézet) támogatta.
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
Gabriel García Márquez sosem publikált kisregénye a világpremierrel egy időben jelenik meg magyarul Scholz László fordításában. Az öt rövid történet egy Ana Magdalena nevű asszonyról szól, aki...
Online ár:
3 199 Ft
4
az 5-ből
1 értékelés alapján