Előszó
A fotó, amely az 1964-es tokiói olimpián készült, bejárta a világsajtót. A magyar tornászlány áll a dobogó második fokán és a könnyeit törölgeti. A boldogságtól sír persze, mert arra gondol, hogy örülhetnek most otthon a magyarok az olimpiai ezüstnek, és hogy örülhet a sok szenvedést kitelepítést, hadifogságot elszenvedett Makray család. Mert a máskor mindig fegyelmezett, a fotón mégis a könnyeivel küszködő tornászlány Makray Katalin volt, az 1964-es tokiói olimpián. Két esztendő múlva, 1966. július 23-án már a pesti belvárosi templom oltára előtt áll, hófehér menyasszonyi ruhában, és örök hűséget esküszik Schmitt Pálnak, a későbbi kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnoki aranyérmesnek, a későbbi sportdiplomatának, a későbbi spanyol és svájci nagykövetnek, az Európai Parlament jelenlegi alelnökének. Vissza
Fülszöveg
Én mindig vehemensebben politizáltam, mint Pali. Mindig is az volt a véleményem, hogy feladatot kell vállalni. Nem lehet elbújni. Nem lehet mindig másokat küldeni a csatatérre. Nem lehet otthon, a tévéé előtt bosszankodni, egy kényelmes fotelben üldögélve kritizálni. Mindenkinek van feladata, azt el kell végezni becsületesen, önmagunk és a közösség érdekében. Ez a hétköznapi hazaszeretet.
Ez is elérhető kínálatunkban:
„Gyereklelkű író volt, a felnőttek világát is gyerekszemmel nézte. Nincs ennél szebb és érzékenyebb nézőpont. Ezért szól minden írása egyszerre a gyerekeknek és a felnőtteknek.” Csukás István "Kedé...
Online ár:
1 450 Ft