„Magyarországon több mint másfél évtized telt el a politikai rendszerváltás óta. Egyházunkban, hasonlóan a többi egyházhoz, nem volt igazán belső lelki rendszerváltozás, megtisztulás, sajnálatosan elmaradt a katarzis. Míg 1956-ban az evangélikus lelkészek ajkáról oly tisztán fakadt fel a „Bánom!” hangja, például Scholz László híres beszédében (1956. december 11), addig a Kádár János nevével fémjelzett korszakban és a Káldy Zoltán püspök (1919-1987) irányította evangélikus egyházban az emberek lelki-morális sérülése miatt ez a hang 1990 után elnémult.” (Részlet az Előszóból)
Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglal...