Már 100x megmondtam - Életműsorozat 2. kötet

Engem meglepett ez a könyv. Hosszú ideje kerülgetem itthon, mint rendszerint a gyerekneveléssel kapcsolatos témájú könyveimet, amiket általában hirtelen felindulásból vásárolok meg, majd bele se kezdek az olvasásukba… Ez most mégis a kezembe akadt, és belelapozva elég olvasmányosnak tűnt, úgyhogy elég gyorsan végig is olvastam. Ez a könyv nem, vagy nem csak gyereknevelésről szól, hanem ízelítőt ad abból, hogy milyen megközelítésekkel lehet felgöngyölíteni az emberi játszmákat. Egy laikus számára pont annyi információval szolgál a tranzakcióelméletről, a pszichoanalízisről és a személyközpontú megközelítésekről, ami elegendő ahhoz, hogy a további információkeresésre nyitottá váljunk ebben a témában. Ez a könyv segített némileg újragondolni a válásomhoz vezető öntudatlan működéseimet, és elég pontosan írja le a mai modern nő elé táruló, az életforma által behatárolt kihívásokat ahhoz, hogy aki erre az útra lép, valamennyi feloldozásra is rátaláljon benne. Eric Berne, Thomas Gordon és Carl Rogers munkásságának alaposabb tanulmányozásához egy kellemes bevezető olvasmánynak találtam. “… a harag fedőérzés, mely mögött állhat csalódottság, felháborodás, tehetetlenségérzés, félelem, ijedtség, szégyenkezés, viszolygás, bosszúság - szinte bármilyen negatív érzés. Ha tehát haragunkat kinyílvánítjuk, ezzel igen keveset mondtunk.” “Érthető, hogy ilyen nagy erőkkel szemben a szó nem veszi fel a versenyt. De mi az, ami igen? Az ellentétes tapasztalat. Az, ha átéljük, hogy a félt helyzet kibírható, hogy az erőfeszítések lazítása nem jár végzetes következménnyel; ha rádöbbenünk a félelem - néhány - okára.” A családi kötődésekből fakadó szeretetkapcsolatok mindenekfelettvalóságával kapcsolatban egyelőre viszont erősen vitatkoznék. Ez a rész kifejezetten sok nyitott kérdést hagyott bennem.