A pesterzsébeti fegyveres ellenállás, 1956

Összefoglaló

A forradalom első napjaitól kezdve a főváros számos pontján alakultak felkelőcsoportok, így Pesterzsébeten is. Először az ország függetlenségéért küzdöttek, kockáztatták életüket, később nemzetőrként a rend fenntartásában jutottak fontos szerephez, november 4-től ismét szabadságharcosként vettek részt az ellenállásban. A legtovább, november 11-ig Pesterzsébeten tartottak ki, amíg a túlerő meg nem szállta ezt a városrészt is.
A Pesterzsébethez köthető 1956-os események közül talán nem is ez, hanem a november 4-i juta-dombi harc a legismertebb. Ez volt az egyik legsúlyosabb összecsapás: tizenegy szovjet katona és öt ÁVH-s halt meg. A Juta-domb nagyobb része közigazgatásilag Soroksárhoz tartozik, ám a pesterzsébeti csoportok éppúgy részt vettek a harcban, mint a soroksáriak. Évtizedekig (1950-94) e két városrész képezte a XX. kerületet, és 1956-os történetük több ponton összeforr. Október 26-án együtt kerültek szembe a kiskunhalasi lövészezreddel, a tűzszüneti időszakban Oltványi László az akkori XX. kerület közös főparancsnoka volt, és az újonnan alakult forradalmi szervezetek mindkét városrész közigazgatásának irányítását átvették. A pesterzsébeti és a soroksári szabadságharcosok az újabb szovjet intervenció idején is együtt harcoltak a Juta-dombnál.