A könyvből megismerheti az olvasó a haditengerészet születésének korai történetét haditechnikai, irányítási változásait, a haditengerészet által használt Földközi-tengeri főbb kikötőket, az olasz nyelvről a németre való áttérés problémáit. A korabeli hadifelszereléseket és egyenruházatot jól tükröző - archív metszetek, rajzok és a szerző a bemutatott hajókról készített saját festményei illusztrálják.
Budapest II. világháborús ostroma során 25-30 ezer polgári személy vesztette életét, több mint amennyi magyar katona elesett az ostromban. A katonák esetében érdemes megjegyezni, hogy a magyarok es...
Online ár:
5 347 Ft
Eredeti ár: 6 290 Ft
Online ár:
5 347 Ft
Eredeti ár: 6 290 Ft
Online ár:
1 700 Ft
Eredeti ár: 1 999 Ft
Online ár:
7 642 Ft
Eredeti ár: 8 990 Ft
Online ár:
16 992 Ft
Eredeti ár: 19 990 Ft
Online ár:
8 492 Ft
Eredeti ár: 9 990 Ft
4
az 5-ből
1 értékelés alapján
Rövid, de érdekes és adatgazdag könyvecske. A könyv anyagának jó része már szerepelt a szerző 2012-es Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem? című könyvében. A mű 1786-tól, az állandó haditengerészet megalakulásától a kiegyezésig követi nyomon a Császári és Királyi Haditengerészet korai évtizedeit. Érthetően nagy hangsúlyt fektet a szerző a napóleoni háborúk időszakának a témához kapcsolódó eseményeinek a bemutatására. Külön fejezet foglalkozik az 1848-49-es velencei forradalom eseményeivel, nekem ez a rész volt az egyik legérdekesebb, hiszen Velence kétszer volt a haditengerészet központja, illetve a császári-királyi hajóhad 159 egységéből 116 hajó került a forradalmárok kezébe, vagy állt át a forradalmárok oldalára. Szintén külön fejezetet kapott az 1864-es helgolandi és az 1866-os lissai összecsapás. Az író a tengerésztiszti pályának, a szolgálati nyelvnek (röviden ismerteti a szerző, hogy a kezdeti olasz túlsúlyú állományt évtizedek alatt hogyan sikerült németesíteni, érdemes megjegyezni, hogy csak 1850-ben adták ki az első német nyelvű szolgálati szabályzatot), és a kiegyezés előtti magyar tengerésztiszteknek (Gyújtó Károly, gróf Károlyi László, és gróf Hadik Béla pályafutása kerül részletesebb bemutatásra) is szentelt egy-egy fejezetet. Furcsa volt számomra, hogy a velencei forradalomról szóló részben kerülnek bemutatásra a különböző haditengerészeti rangok, illetve a hadihajók típusairól is itt ír a szerző (osztályozási alapjuk az ágyú volt, ennek alapján megismerjük a sorhajó, a fregatt, a korvett, a brigg, és a goelett fogalmát), ez a probléma a szerkesztés hiányának tudható be, gondolom külön fejezetbe kerültek volna ezek a technikai, szervezeti elemek. Ami még negatívum számomra: többször előfordul tartalmi ismétlés (szó szerint ismétlődnek alegységek, nem csak egy-egy mondatról van szó), illetve van jó pár dátumelírás (pl. „az 1870. évi berlini kongresszuson”, vagy "Ez az arány 193-ban") és névelírás (pl. Ali Mehemed helyett Akli Mehemed szerepel). Ezek