Szembenézni/Az éden elvesztése - SZERZŐ Déry Tibor / Illyés Gyula Magvető Könyvkiadó 1968 FÜLSZÖVEG
A somogyjádi irodalmi színpad felkérésére írta Illyés Az éden elvesztése c. oratóriumát. A két nagy fogódzó, a Biblia és a Fizika könyörtelenségével, az embertelen istennel, az ember nélküli természeti törvényekkel egy általános érvényű humánumot állít szembe, egy emberközpontú, mondhatnánk, Somogyjád-központú filozófiát. A mű gerincében az atomháború reális veszedelme áll, az a tény, hogy a felhalmozott nukleáris fegyverek elegendők az egész emberi lét megszemmisítéséhez, s ennek következményeként a kipusztulásnál is drasztikusabb fenyegetés: az emberi kultúra megsemmisülése. Illyés legdrámaibb kérdése: mi nagyobb veszedelem: kipusztulni, vagy állattá válni? Válasza: tovább tökéletesedni: A tökéletesedés útja, hogy mindenki megtegye a kötelességét, s az atomháború elkerülhető, ha a somogyjádiak, a világ összes somogyjádjának lakói küzdenek ellene. Az elembertelenedés ellen is ez a fegyver, jóval küzdeni a rossz ellen, nincs nagyobb emberi feladat a szegény kötelességek teljesítésénél. S ha az emberek Somogyjádon emberibbé válnak, nem lehet nélkülük dönteni az emberiség sorsáról.
Déry műve, a Szembenézni, válasz Illyés oratóriumára, s noha kevésbé optimista, éppen keserűsége, kétkedése okán talán drámaibb. A Szembenézni párbeszéd Somogyjád és Kakukháza - Ábel és Káin - a jó és a rossz között, tehát olyan parabola, mely gondolatmenetét az egész emberi történelmet és sorsot jelképező bibliai drámával mélyíti el, és hitelesíti; a párbeszédet az író kommentárjai kísérik, aki saját sorsában a mai ember buktatókkal teli, nehéz életét ábrázolja.
Ha Illyés Vörösmarty versét állítja kulisszaként oratóriuma mögé, Déry ugyanezt teszi az Ember tragédiájával; s valóban a lét teljességét érintő kérdéseket sorjáztat a dámai párbeszéd során. S azt is, ami a kérdésekből logikusan következik: megéri-e? Déry a megéri-e kérdésére a voltaire-i választ adja: műveljük kertjeinket. Ha teljesíti kötelességünket, közelebb jutunk a nagy kérdések megoldásához is. A művet csak az író zárja voltaire-i derűjével, azzal az önmagának adott tanáccsal, hogy úgy végezzük kötelességünket, hogy bámulás veszélye nélkül szembenézhessünk kétségeinkkel; Ábel és Káin parabolikus párbeszéde arról vall, hogy kész újra szülni a gyilkos Káint és Ábelt, az áldozatot. Ellentmondás? Kétségkívül, de szükségszerű ellentmondás, mert nem áltat naivitással, nem hiteti el, hogy a kert művelése megóvja az Ábeleket a gyilkosoktól. Még sokáig születnek Káinok, s éppen ez a pesszimisztikusnak ható befejezés igazolja a voltaire-i biztatást. Ítélet nincs -Déry Tibor - Szépirodalmi Könyvkiadó 1969 - Emlékirat? Vallomás? Önéletrajz? Regény? Esszé? Az Ítélet nincs, Déry Tibor nagy sikerű műve, mely most új kiadásban jelenik meg, valamennyi egyszerre - de műfajilag nemcsak ötvözetük, hanem egy új műforma kikísérletezése is: az első személyben valló író, fölidézve múltját és jelenét, gondolati és érzelmi kapcsolatot keresve a tegnap és a ma között, kommentárját is adja az eseményeknek, így emelkedik túl a szokványos önéletrajzi formán: summáját nyújtja egy életnek, tanulságokkal teljes összefoglalását. Déry Tibor, visszatekintve gazdag, izgalmas életére és művére, egyszersmind remek portrékat rajzol anyjáról, apjáról, halott barátairól - József Attiláról, Füst Milánról, Tóth Árpádról, Kassák Lajosról, Szilasi Vilmosról, másokról -, történetek során eleveníti föl a hajdani Budapest, Bécs, Berlin, Mallorca, Dubrovnik, Párizs képeit, hogy események és folyamatok rajzából egyszerre bontakozzék ki egy lélek tájainak térképe és századunk nagy etikai, politikai és esztétikai kérdéseinek rajza
Ez is elérhető kínálatunkban: