Menekülés a magányból - Saját képpel

Összefoglaló

Ismertető: A költő harmadik verseskötete - Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm vagy Budapest, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált.- További ismertető: "Belelapozás".

---------------------------------- Menekülés a magányból Házakat emelt körém a sötétség – s a házakban nem lakik senki. Fákat ültet körém a képzelődés – s a fáknak nem támaszkodik senki. Gyerekkoromból egy fekete kutya szaglászgat erre, habos a szája széle, fölnéz az égre s üres az ég, akár egy kinyalt kutyatányér. * Nevetnem kell ezen a buta magányon, mint egy kitalált állatfajon, nem ezért születtem én a világra, nevetnem kell hát magamon. Egyetlen titkom van csak: szeretek élni! s nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet. A képzelt fák közé tévedjen be a Nap éles fejszével és sikoltó körfűrésszel. * Szükségem van az ifjúságra, mint útlevélre az utazónak; szükségem van a kezetekre, hogy minden magányt leromboljak; a szátokra, hogy a megromlott igazságokat porba köpjem – elvész a föld, ha nem élhetek boldogítóan s vakmerően. * Utak röppennek el szemem előtt, mint éjjel fénycsóvás bogárkák. El kell indulni minden útra, az embert minden úton várják. Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra – Jegenyék, zöld, zöld szökőkútjaim, záporozzatok tavaszt a magasba!