AZ OKOSTELEFONOK OPTIMALIZÁLT FELÜLETEIN ÁRVÁN TÜKRÖZŐDÜNK A lájkokat követelő felszínes banalitással szemben Byung-Chul Han a szépség megrázóbb formáihoz irányítana vissza. A simaság esztétikuma érzésteleníti a tapasztalatot és elerőtleníti a tudatot, a művészet nem tud megsebezni, hiába ez a lényege. A képzeletet a mindent láttatás, a rémületet az élvezet helyettesíti, miközben műveink és tetteink behálózva üres adatokként áramlanak. Han esszékötetében a kanti fenséges fogalmát, a szabadság gyakorlataként értett hegeli művészetet, Proust narratív emlékezetét, a heideggeri lét igazságát, Adorno törékennyel szembeni megrendülését, Benjamin közelképkritikáját, Barthes sérülésesztétikáját és Elaine Scarry „méltányos” szépségfelfogását is feleleveníti.
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
„Hogyan? Az ember csupán Isten melléfogása volna? Vagy Isten csupán az ember melléfogása?" Nem sokkal elméje elborulása előtt összegezte tanítását és gondolatait az örök bálványokról a 19....