"Odanézz, hogy jár-kel, öröksége Evertell, s ükanyja Eleanor Dare."
A világ sorsát gyakran egy lány kíváncsisága mozdítja előre.
1590-ben angol telepesek tűntek el az észak-karolinai Roanoke szigetéről. Az "elveszett kolónia" 117 lakosát - köztük sok nőt és gyermeket - sosem találták meg. Évszázadokkal később, 1937-ben valamivel messzebb egy vésett követ fedeztek fel, rajta a telepesek vezetőjének lánya, Eleanor Dare üzenetével. Ezt követően számos hasonló Dare-kő került még elő, ám sokáig kételkedtek a leletek valódiságában.
Hogy mi történt Roanoke elveszett kolóniájával, az továbbra is rejtély maradt, de Eleanor Dare leszármazottai régóta tudják, hogy az igazság nem a kövekben, hanem sokkal inkább Eleanor naplórészleteket, álmokat és recepteket tartalmazó könyvében rejlik, amit tizenöt lánynemzedéken keresztül adtak tovább és tovább. Mikor a tizenhárom éves Alice lenne a soros, az édesanyja tragikus halála megtöri a láncot, a Dare-kő eltűnik, a könyvben feljegyzett történetek pedig elhalványulnak az emlékezetben. Alice a második világháború hanyatló napjaiban fiatal özvegyként azonban váratlanul megörökli a Savannah melletti elhagyatott családi házat, Evertellt, és ezzel váratlanul visszatér az elfeledettnek hitt múlt az életébe. Az édesanya az ingatlan eladását tervezi, hogy végleg megszabaduljon a múlttól és saját tizenhárom éves lánya, Penn jövőjét segítse. Ám amikor Penn kíváncsisága a család női felmenői, az elhallgatott titkok és a ház története felé fordul, megtalálják Eleanor könyvét, Alice pedig kénytelen elszámolni a döntései következményeivel, a szerelemért hozott áldozatokkal és Eleanor Dare lányainak felelősségével.
Online ár:
3 383 Ft
Eredeti ár: 3 980 Ft
4
az 5-ből
1 értékelés alapján
Remekül megírt történet, amivel csak annyi bajom volt, hogy aligha forog egy család élete olyan történetek körül, amik a múltban gyökereznek, hacsak nem történelmi családról van szó, akár jó, akár rossz értelemben. Sosem értettem egyesek miért nem tudják - és ezáltal kutatják - kik ők. Én ÉN vagyok, nem a családom múltja! Nem tudtam azonosulni a szereplők egyikével sem. A történetük csak egy életepizód kellett volna legyen, amin szépen túllépnek. Jó, ott volt nekik Evertell a maga múltjával, emlékek persze, hogy eszükbe juthatnak, de nem az ilyesmi az életünk története. Nem is értem végül mégis miért tetszett és miért könnyeztem az utolsó lapoknál. De valamiért tovább akarom adni ezt a könyvet a lányomnak is.