A hidegség megfoghatatlan pusztán az érzékszerveinkkel. Egy hely neve inkább, ahonnan kivonultunk, ahol már nem lakozik a szó. De a hidegség mibennünk lakik – kimondhatatlanul. Lehetne a szent is, mivel nem emberi. Zóna, ahol úttalan utak rakódnak egymásra. Ahol – még épp csak – járni talán lehet. Lehetne ez a szó végső állomása, az utolsó fénypont, ahonnan bevilágítódik az út. Lehetne.
De a szöveg mint belső táj – puszta metafora. Ami megszülethet e helyen, már nem a szent, hanem egy idegen, az állat.
Borbély András 1982-ben született Gyergyóremetén. Eddig verset, novellát, kritikát, tanulmányt publikált különféle folyóiratokban. 2006-tól a www.ujnautilus.info alapító-főszerkesztője. Ez az első verseskötete.