Autók, diszkók, köteg pénzek. A mocskos 90-es évek. Az éjszakai élet fényei és árnyai. Kidobók és pénzbehajtók, diszkótulajdonosok és biztonsági cégek vezetői, maffiafőnökök és rendőri vezetők. Nagymenők és zsoldosok. A legendás évek, a legendás nevek. P. Tamás, az Sz. család, M. Richárd, Szeva bácsi és Doszpot Péter. Az Ököljog egy jó útra tért maffiózó önéletrajza, aki piti autótolvajból vált befektetővé, vézna gyerekből egy 130 kilósra kigyúrt izomkolosszussá. Aki megtanulta, és mindig megtartotta az alvilág alaptörvényét: az adott szó és a család szent. Vigyázat, szókimondó szöveg!
A letöltéssel kapcsolatos kérdésekre itt találhat választ.
3.7
az 5-ből
3 értékelés alapján
Tetszett, meglepoen olvasmanyos.
VS
Sajnálom, hogy pénzt adtam ezért a könyvért. A szerző bevallottan bűnöző életmódot folytatott (ezért is érdekelt az írása) de számomra teljesen hiányzik a beharangozott megbánás. Ki is jelenti a könyvben, “nem bántam meg semmit”. Tudni kell, hogy ezek az emberek tartották rettegésben Budapestet a 90-es és 2000-es években, ami mindenkinek, aki normálisan akart élni, megnehezítette az életét. Ezt a szerző is beismeri. Viszont az elkövetett “csibészségek” leírásán kívül semmi sem utal arra, hogy a szerző megértette volna, mit is tett a társadalommal, vagy az ártatlan emberekkel, viselkedése milyen fenyegetést jelentett bármilyen “civil” számára. Nosztalgiával gondol a ráckevei időkre, figyelmen kívül hagyva, hogy mennyi embernek keserítette meg az életét ott és akkor. És máshol, máskor. Remélem ennél több van az íróban, mert látszik egyfajta jellemfejlődés az írásban. Bízom benne, hogy rendeződött az élete és rátalál a normális családi életre, esetleg megpróbál segíteni másokon, ahogy a barátaival tette.