A 100 legjobb csokoládés recept

Összefoglaló

Az istenek kegyesek voltak hozzánk, és áldásuk jeléül minket, embereket megajándékoztak paradicsomi italukkal, a csokoládéval. Az aztékok szerint ugyanis így került hozzánk a theobroma cacao (istenek eledele), a kakaófa, amelynek termését hagyományosan megőrölték, forró vízzel elkeverték, csípős paprikával ízesítették és felhabosították. A xocoatl, vagyis a csokoládé lenyűgözte az aztékokat, a hadviselő férfiak állandó tápláléka lett, amelyből erőt, energiát, merészséget, éberséget nyertek. Montezuma fejedelem a legenda szerint 50 csésze csokoládét fogyasztott minden nap aranyserlegből, mert úgy érezte, hogy fokozza ellenállását és harci szellemét. Nem véletlen ez a mértéktelenség, hiszen a kakaóban ható koffeinnek és theobrominnak köszönhetően, a rendszeres fogyasztó folyamatosan eufórikus állapotban érzi magát, így aztán nem csodálkozhatunk, ha a spanyol hódítók is rákaptak erre az élvezeti cikkre. Innen már csak egy lépés volt, hogy üzleti érzékükre hallgatva, luxuscikként, forró ital formájában felkínálják a spanyol nemesi rétegnek. Híre rövid idő alatt szárnyra kelt, és különösen a franciák és az olaszok nagy lelkesedéssel üdvözölték a kuriózumnak is beillő nemes italt. A XVII. század környékén a mexikói spanyol apácák szeletet készítettek a kakaómasszából, így már nemcsak italként, hanem egyfajta desszertként is fogyaszthatóvá vált. Az ipari forradalom lehetővé tette a tömeggyártást, így az addig sokak számára elérhetetlen termék tömegcikké vált. A XIX. század elején van Houten vegyész különválasztja a kakaómasszát a kakaóvajtól, és a masszából port őröl. Ezzel mérföldkövet tettek meg a csokoládégyártás történetében, legyőzték a keserű ízt és a szemcsés állagot. Ugyanebben az időben Henri Nestlé tejport ad a kakaóhoz, és elkészítik az első tejcsokoládét. Mindenki kidolgozta saját receptjét, ki ezzel, ki azzal fűszerezte csokoládéját. Franciaország, Svájc, Hollandia, Belgium elhíresülnek különleges, egyedi csokoládéjukról, mestercukrászok művészi szintre emelik a csokoládéból készült rafinált finomságokat. A hétköznapi emberek konyhájába is begyűrűzik a csokoládé-őrület, és megszületnek az olyan máig is híres sütemények, mint a Brownie, az Amerikai csokoládétorta, a Fatörzs, a Feketeerdő torta, a Sacher, a Lúdláb torta, a Tiramisu, a Liegnitz-i bomba… A magyar konyha is bővelkedik csokoládés finomságokban, amilyen a Gundel-palacsinta, a Rigó Jancsi, a Somlói galuska, a Sümegi mogyorótorta. A mi válogatásunkban főszerepet kaptak az elérhető alapanyagokból, viszonylag kevés idő- és energiaráfordítással elkészíthető finomságok, amelynek nagyját a szeletes, tepsis sütemények, a klasszikus és a mai könnyedebb torták, muffinok, lepények, gyümölcskenyerek teszik ki. De nem maradhattak ki a csokoládéhabok, öntetek, italok, krémek és ünnepi különlegességek sem. Az ínyencek és különleges feladatokat kedvelők pedig bátran próbálkozhatnak a felfújtakkal és a csokoládés fagyitortákkal. Igyekeztünk minél érdekesebb és sokoldalúbb kombinációkat összegyűjteni, mert a csokoládé íze igen sok mindennel harmonizál: a kókusztól kezdve a dión, mogyorón és gesztenyén át a ribizliig, málnáig és déli gyümölcsökig, a mentáig és a krémsajtig. A csokoládéfajtákból szinte bármelyik megtalálható a receptekben, a keserű- és a tejcsokoládé, a fehér csokoládé és a tortabevonó, sőt megjelenési formájában is számtalan variációval találkozhatunk: tábla, reszelék, forgács, tört csokoládé, pasztilla, drazsé és így tovább. A mostani válogatásban nem kaptak helyet a bonbonok, pralinék, trüffelek, grillázsok, nugátok, és egyéb „apróságok”, hiszen ezek elkészítéséhez leginkább hozzávalónk, eszközünk, alapanyagunk nincs, és általában időnk is kevés. A csokoládéról hallottunk már felemelő szavakat, boldogság-mítoszokat, regényes történeteket, láttunk róla romantikus és szerelmes filmet, – minden, ami vele kapcsolatos izgalmas, rejtélyes, tüzes. Az is bizonyítékot nyert, hogy szükségünk van rá mértékkel, és jól érezzük magunkat tőle, sőt csokoládé-diéta is létezik a világon, és akár terápiás céllal is majszolhatjuk fejfájás vagy depresszió ellen. Ebben az esetben is, mint minden fogyasztható élvezeti cikk esetében: a mérték a lényeg. Kedves sütő-főző Olvasóink, kellemes kalandozást kívánunk e rejtelmes és izgató világban, melynek most már nem csak az azték istenek az élvezői, hanem mi magunk is. A Szerkesztő