Verhovinára bizonytalanul jár a vonat, a menetrendet eltörölték. Anatol Korkodus brigadéros nevelt fia, Adam a lepusztult állomáson várja a javítóból átirányított, mezítlábas Daniel Vangyelukot. Később miért tartóztatják le Korkodust? Vajon miért tűntek el a madarak a környékről? És mi a titka Eronim Mox mesés szakácskönyvének? Az olvasó hajnaltájt érkezik meg Bodor Ádám regényvilágának kellős közepébe – a mindenkori periféria, a civilizációs végvidék centrumába. A Verhovina madarai alcíme változatok végnapokra. A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regényben az emberi érintkezések megdermednek és felolvadnak, a kultúra természetté bomlik, a csend pedig beszédes lesz. „Úgy kezdi, halkan sóhajtozva, mint egy távoli vízesés, majd sisteregni kezd, aztán amikor már harsog, tombol kibírhatatlanul, hirtelen, mintha beléd spriccelnének, az egész világ jegesen becsorog a füleden.” – És talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.
Az évtized legfontosabb magyar szépirodalmi megjelenéseit vesszük sorra a héten. Ötvenes listánkat közel harminc felkért szakértő, kiadóvezető, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár és újságíró segítségével állítottuk össze. A folyamat úgy zajlott, hogy egyre rövidebb listákra kellett szavazniuk a voksolóknak, majd végül a szerkesztőség úgy döntött, hogy egy szerző egy könyvvel kerülhet fel a listára (ez persze azt is jelenti, hogy voltak szerzők, akik többel is szerepelhettek volna). Az évtized magyar listáján, ugyanúgy, ahogy a gyerek- és világirodalmi listán is, elkerültük a sorrendezést (az eladási listán sorrend is volt), helyette a következő napokban bemutatott 50 könyvet ünnepeljük. El kell mondjuk, hogy most is sok fontos lemaradó van, de erről mi csak részben tehetünk, hiszen mi is szavaztunk.
A Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga, Mosonyi Karolina 1848 tavaszán egy tipikus tizenéves lány életét éli. Iskolába j...
Online ár:
3 825 Ft
Eredeti ár: 4 499 Ft
5
az 5-ből
6 értékelés alapján
A Verhovina madarai amolyan „bodorádámos” esszencia. Magán viseli azokat a jegyeket, amik miatt annyira szeretem az írásait. Rövidség, tömörség, enigmatikusság, atmoszféra. A korábbiakhoz képest ráadásul meglepően olvasóbarát. A Sinistra körzet novelláival(?) ellentétben itt nincsenek markáns műfaji kérdések: A Verhovina madarai határozottan regényként olvasható. Bodor nagyszerűen teremt világot, atmoszférát, és ez nagyon be tudja szippantani az embert. A történet olvasásához most sokkal több segítséget kapunk, bár most is nagyon sok mindent hallgat el az író, azért talán könnyebb dolgunk van. (Vagy azt hisszük.) Ugyanakkor, mint minden jó regény, ez is sokkal több kérdést hagy maga után, mint amennyit megválaszol. A Verhovina madarai egy remekmű. Mint ilyen, igazi intellektuális csemege, de szinte biztos, hogy sokszor fogja az olvasó a kezébe venni. Többször újraolvasva is mindig tartogat valamit, vagy ahogy a fülszöveg mondja: „-és talán soha nem hagyjuk el Verhovinát.”