A Nagyalföld történeti földrajza

Összefoglaló

A szerző vélekedése szerint a Nagyalföld sajátosságai – mint pl. a városi keretek között folytatott agrártermelés, a „szabályos falvak” korábbi hiánya, a családok térbeli osztottsága, a mezővárosok és a tartozéktelepülés jellegű szórványok, tanyák között stb. – nem csupán a táj „megkésettségéből” fakadnak, nem véletlenszerű tényezőkkel magyarázhatók, hanem sajátos, egyéni, alföldi fejlődési útról beszélhetünk. Az „alföldi fejlődési út” lényege, hogy a régió úgy került át a feudalizmus előtti állapotból a feudalizmus utáni állapotba, hogy közben a feudalizmus kifejlett formája meg sem szilárdult, nem vált általánossá. Az Alföld uralkodó településformája, ill. „helyi társadalma”, a mezőváros a (fél)szabadparaszttá-válás feltételeit teremti meg, így az Alföld a nyugat-európai társadalomfejlődés egyes jegyeit mutatta. Ezt a „másságot” tekinti át a szerző a kötet első részében, ismertetve a másságra vonatkozó eddigi teóriákat, majd saját elemzései révén tárgyalja a Nagyalföld színes történetét, földrajzát: pl. a mezővárosok és kialakulásuk a török hódoltság idején, a polgári korszak kezdetén, a „másodvirágzás” kora és a válság első jelei, az 1945 utáni felemás modernizáció, és az „alföldi út” mai öröksége. A könyvet mintegy 50 ábra, térkép, valamint fotók egészítik ki. A könyv hasznos anyaga a földrajz, geográfia, településtervező, szociológia és történelem szakos egyetemi oktatásnak, a tájtörténettel, történeti földrajzzal kapcsolatos doktorandusz-képzésnek, és az Alföld után érdeklődő, mívelt nagyközönségnek.