Egy bátor férfi járta akkor Budapest utcáit. Fényképezett.
1956 október 23-a és november 11-e között. Hogy legyen jel.
Tanúság - háborúról, tisztaságról, hősökről, vérről. Aztán a jeleket a lélek megint sivárrá lett termeibe kellett zárni.
Több mint száz negatív lapult egy padláson hosszú, beteg évtizedekig, és a férfi meghalt.
S amikor eljött ismét a szabadság, amely oly nagylelkű volt, hogy büntetlenül hagyta a gyilkosokat is, akkor özvegye odaadta a rejtegetett képeket a Történeti Hivatalnak. Csak egy feltételt szabott: sem az ő, sem férje neve nem kerülhet nyilvánosságra. - Mert hátha visszajönnek azok... - mondta, és maga előtt a földet nézte, sokáig.
„A fegyver férfikézbe való – mégis az 1956-os forradalom bizonyos helyszínein, különböző időpontjaiban és egy-egy feladat ellátásában a nők voltak a főszereplők. Nem csak az élelmezésre, és a sebes...
Online ár:
2 800 Ft
Online ár:
4 490 Ft