Egyetemes gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1934-től 1940-ig Bartók Béla - attól kezdve, hogy zeneszerzői pályája mellett vállalta a népzene-kutatói hivatást és gyűjtőutakra indult - a Magyar népdalok egyetemes gyűjteményének közreadását tekintette legfőbb céljának; e gyűjtemény összeállításán, publikálásra való előkészítésén dolgozott kisebb-nagyobb megszakításokkal (az utolsó időszakban már hivatalos keretek között, a Magyar Tudományos Akadémia megbízása alapján) egészen 1940 októberéig, az Egyesült Államokba való távozásáig. A zeneszerző legnagyobb tudományos munkája azonban - mely egymaga több dallamot tartalmaz, mint az összes többi Bartók-gyűjtemény együttvéve - kiadatlan maradt. A dallamok egy része megjelent ugyan A Magyar Népzene Tára 1951-től közrebocsátott köteteiben, ám a nagyobb rész máig nem vált hozzáférhetővé a szélesebb nyilvánosság számára. A kutatók és a Bartók munkássága iránt érdeklődők tehát nem tekinthették át a maga teljességében azt a népzenei anyagot, amelyet Bartók élete során megismerhetett, és amelyet művészete legfontosabb forrásának tartott; nem tanulmányozhatták azt a rendszert, amely szerint e népzenei anyagot a legapróbb részletekig elrendezte. (Ez a rendszer nagymértékben különbözik attól, amit Bartók még 1924-ben A magyar népdal című könyvében közzétett.)