Summa oeconomiae - Értekezések és beszélgetések az emberközpontú gazdaságról

Összefoglaló

Ebben a könyvben a szerző felfedezi az integrált emberi fejlődés és fenntarthatóság jelentőségét, amely a keresztény kultúra mátrixának örökségéből ered. Az ajándékozás gyakorlata mint nagylelkűség - amely társadalmi tőkét generál - jobb közösségeket eredményez, és ezáltal erősíti az élettel való elégedettséget és a fejlődést. A szerző megmagyarázza, hogy az a politika és üzleti gyakorlat, amely eltekint az emberek pro-szociális motivációitól és a reciprocitástól, miért bukik el gyakran. (Stefano Zamagni, a Bolognai Egyetem professzora)

Őszinte szívvel ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik Laura nővérhez hasonlóan a valódi, mély keresztény tanítások alapján kívánják újragondolni világunkat, és nem csak utólag kívánják a létezőt legitimálni a kereszténység pecsétjével. De ajánlom azoknak is, akik magukat nem gondolják hívőnek, de kíváncsiak arra, hogy mennyiben tudnának egyetérteni valakivel, aki viszont az. Meg fognak lepődni! Jobban, mint gondolnák. (Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense)

Érvényesíthető-e az egyéni és közösségi jóllét elsőbbsége a profitmaximalizációval szemben? Az uralkodó narratívák gyakran elfedik vagy éppen tagadják, miszerint a gazdasági szereplők felelősséggel tartoznak az egyének méltóságának tiszteletben tartásában, valamint környezetük egészségének megőrzésében. A könyv ezt a feltételezést megkérdőjelezi. Dr. Baritz Sarolta Laura nővér az emberközpontú gazdaság modelljét mutatja be, amely a tudomány, az üzlet és a hit közötti párbeszéd eredménye. (Veress Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa)

Lehet-e a gazdaság, a gazdasági szisztéma emberközpontú, az ember végső célját segítő, világos értékrenden alapuló, szolidáris, a föld javait megbecsülő? A könyv, amit a kezünkben tartunk, a választ evidenciaként állítja: Lehet. Kell, hogy az legyen. Másban nincs jövő, méltóság, nincs meg a végső cél tisztelete. Mivel ezt evidenciaként állítja, nem meggyőzni akar, hanem az olvasó elé tárja ennek szükségszerűségét. (Udvardy György, a Veszprémi Egyházmegye érseke)