Kortárs szociálismunka-elméletek, tereptanítás, szupervízió

Összefoglaló

Ebben a kötetben olyan tanulmányok olvashatók, melyek az ELTE Társadalomtudományi Karán 2005 és 2009 között folyó szupervízor továbbképzési szakirány tananyagának részét képezték. A szövegeket dr. Katz Katalin, a képzés vendégtanára válogatta, és az angolul jól tudó hallgatók fordították. A szemelvények azonban nemcsak egy szűk szakmai kör számára lehetnek érdekesek, hanem a szociális területen dolgozók, azt tanulók, illetve oktatók számára is. A cikkeket olvasva szembesültünk azzal, hogy a magyar nyelven hozzáférhető szociálismunka-irodalom nagy része még az 1970-80-as években létrejött általános szociális munka koncepciójából indul ki. Azóta a szociális munka helyzete, gondolkodásmódja gyökeresen átalakult, az új irányzatokról (az Esély folyóirat e témájú cikkeit kivéve) azonban alig olvasható valami magyarul. Az utóbbi időkben ugyan határozott javulás érzékelhető a fiatalabb hallgatók idegennyelv-tudásában, és a szakszövegfordító szemináriumok is sokat segítenek e téren, hallgatóink és a szakma idősebb gyakorlói közül mégis csak nagyon kevesen képesek önállóan idegen nyelven szakirodalmat olvasni.
A kötet célja, hogy képet adjon a szociális munka és ennek szupervíziója területén a fejlett országokban az utolsó néhány évtizedben megfogalmazódó elméleti és gyakorlati irányzatokról.
A globalizáció hatása, a modernitás válsága, a posztmodern megjelenése a huszadik század utolsó harmadától új gazdasági, társadalmi és szellemi környezetet teremtett, melyben a jóléti állam átalakulásával a segítő szakmák külső környezete is átalakult. Az információs társadalom létrejötte az 1970-es évektől kezdve a modernitás kríziséhez és egy új korszak kialakulásához vezetett. Az 1980-as évektől piaci elveket alkalmaznak a közszférában, a szolgáltatásokat a szociális munkások nem maguk nyújtják, hanem menedzseri pozícióból, a források – és nem a szükségletek – elsődleges figyelembevételével vásárolnak a piacon szolgáltatásokat klienseik részére. Az első rész ezeket a folyamatokat tekinti át.
A második rész középpontjában a tereptanítás és a szupervízió áll: a szakma gyakorlati oktatásában részt vevő kollégák ötleteket, illetve segítséget kaphatnak belőle mindennapi praxisuk végzéséhez. A gyakorlatban dolgozó hallgatók véleménye szerint ezek a szövegek sokat segítettek nekik abban, hogy tudatosodjon bennük, mit miért csinálnak; meg tudják tervezni a terepoktatás folyamatát, alkalmazkodni tudjanak a hallgatók egyedi igényeihez, és reflektálni tudjanak oktatói munkájukra.