Milyen más megélt óráit méltatni, miközben már a percei is összerándítanak? Nekem nincs sérelem a múltamban, én olvasom a bánatot, keresem csak a csendjét annak az iszapnak, ami mások lelkén lerakódik. Amolyan vállalati antropológus vagyok: megjegyzéseim a margón, aláhúzások. Így találkozik két élet, így nyerhet megértést és válhat emlékké. A fehér hús az átlátszó levesben, beteg szememre halk zeneszó. Mindez nem attól van jelen, hogy én érzem-e, hanem hogy tőlem függetlenül létezik. Sorsot köhög föl, nem antik anekdotát. Kell itt keresni valami poént, csattanót? Lágyul-e az élmény olvasáskor, enyhül-e végszóra? Ez a történet, csakúgy, mint a többi nem olvasnivaló: nem nyitány a tisztakörmű nihil előszobája és nem könyöklés a kerti ablakon, hanem vers. Líra akkor is, ha próza. Balogh Attila humorába nem lehet belelapozni; nincs egy mondata egy könyvből. Az összes könyve egy mondat. Próbálok besúgni, alátenni annak, ami magáért beszél, de minek is teszem? Mert olvasni megtanultam, de még érezni tanulok? Persze odaállhatok a képre, amelyen cigányasszonyok a vért köhögik fel, lehetek mögöttük rikítóan fehérfogú pályázati nyertes, remeghetem a sorsukat, ettől mégsem leszek olvasóbb. Itt különben sem verseny zajlik, ugyanis nem áll rajthoz a befogadó megélt ideje. Itt a csendé a főszerep, a hallgatásé. Úgyhogy hallgassatok.
Balahoczky Móni
Tisza Kata ebben a rendhagyó kötetében egyszerre a szakember és az érintett szempontjából szedi darabjaira a kodependencia, vagyis a társ- és kapcsolati függőségek sokszor igen kaotikus és összetet...
Online ár:
4 490 Ft