Az első

A szüzesség elvesztése misztikum és fikció. Utóbbit mi magunk írjuk, először akkor, amikor fantáziálunk róla, majd később, amikor a barátnak és a barátnőnek, nyilván a legjobbnak, elmeséljük, milyen volt. Kiszínezve, felnagyítva, bizonyos részleteket elhallgatva. A szex nehéz műfaj az irodalomban, időnként még a legnagyobbak is belesülnek, pár éve díjat is létrehoztak, mellyel az angolul megjelent legrosszabb, legcikisebb szexjeleneteket tüntetik ki. Magyarul ráadásul maga a nyelv sem segít igazán, aki nevén akarja nevezni a dolgokat, a trágár és az egészségügyi kifejezések között nehezen talál olyat, ami nem szépeleg és nem is taszít. Mindezekhez jön még a fiatal felnőttek érzékenysége. Szándékosan nem írok kamaszt, még ha életkorilag az is, a szex ugyanis egyértelműen egy választóvonal, mely az életük fontos mozzanata, az elsőnek pedig mondani sem kell, mekkora jelentősége van. Ezért is jó, hogy végre született egy kimondottan a fiatal felnőtt korosztályt megcélzó kötet: ez Az első, melyben tizennégy író ad egyfajta keresztmetszetet arról, milyen sokféle lehet az első szex. És nem biztos, hogy mindegyik annyira örömteli lesz.