Tirza

Összefoglaló

Jörgen Hofmeesternek nemrég még mindene megvolt, amire egy idősödő férfi vágyhat: szép feleség, elegáns ház Amszterdam egyik legjobb negyedében, tisztes állás egy könyvkiadóban, két gyönyörű lány - Ibi és Tirza -, valamint megfelelő mennyiségű tartalék egy svájci bankszámlán.
Az olvasó a Tirza érettségi bulijának elbeszélésébe szőtt, finoman adagolt visszatekintésekből ismeri meg apa és lánya viszonyának történetét, és tudja meg, hogy Hofmeester mennyi mindent veszített: felesége elhagyta egy másik férfiért, Ibi külföldre ment, hogy a saját életét élje, Hofmeestert kirúgták az állásából, a befektetés pedig odalett. Felesége most ugyan három év után váratlanul beállít, de legféltettebb kincse, Tirza új baráttal jelentkezik, aki Hofmeestert leginkább Mohammed Attára, a WTC elleni merényletet kitervelő terroristára emlékezteti. A fiú
és Tirza hamarosan együtt utaznak Afrikába, hogy ott töltsék a következő évet. Amikor a terv valósággá válik, és végül maga Hofmeester is Afrikába indul lánya keresésére, Grunberg felpörgeti az eseményeket, és egy merész csavarral mindent, amit addig megtudtunk, teljesen új fényben tüntet fel.

A Tirza félreismerhetetlenül eredeti Grunberg-mű, egyszerre pszicho-thriller és szarkasztikus humorú, kíméletlenül gyönyörű regény egy apa lánya iránti szeretetéről, az elmúlásról és az emberi létezés vigasztalan szépségéről.


„- Papa - kérdezte a lány -, zavar téged, hogy mama olyan ritkán van itthon?
Már hálóingben volt, Hofmeester rosszul volt a színétől. Egyre érlelődött benne az elhatározás, hogy egy szép napon titokban elégeti.
- Szeretek egyedül lenni - válaszolta, miközben a hegyezővel játszadozott. - Nem szeretem a nyüzsgést. A hangzavart. A túl sok embert.
- De nem tartod furcsának, hogy ilyen keveset van itthon?
- Mi ezt megbeszéltük egymással, Tirza. Neki is sok dolga van, nekem is. Most pedig menj aludni.
Megsimogatta a lánya arcát.
- Tulajdonképpen van még feleséged? - kérdezte amaz.
És akármennyire szerette a lányát, Hofmeestert megdöbbentette a kérdés. Jóval dörzsöltebben hangzott, mint amit egy ilyen korú lánytól várt volna az ember, epésen, mely sehogy sem illett Tirza jelleméhez, gonoszul, ahogyan egy napkirálynő sohasem tesz fel kérdést. Mert ő a napkirálynő, az volt, és az is marad.
- Mama a feleségem, Tirza. Éppoly jól tudod, mint én. Most pedig menj fel a szobádba, majd holnap felolvasok.
A lánya előrehajolt, és apja orrába harapott. Mintha azért tenné, hogy egy pillanatra nagyon közel kerülhessen az apjához. Ez még kiskori maradvány volt. Akkortájt kezdte orron harapni Hofmeestert. Utóbbi szerint azért, mert cicire vágyott, ám ez nem volt épp logikus magyarázat, mert az orra sok mindenre hasonlított, de mellbimbóra a legkevésbé. És bár már tizennégy éves volt, Tirza még rendszeresen felmászott az apja ölébe, hogy az orrába harapjon.
- Nincs nőd, papa, nincs feleséged - súgta. - Én vagyok az egyetlen nő az életedben.”


Arnon Grunberg (1971) kétségkívül generációja legtehetségesebb holland írója. Huszonhárom évesen elnyerte hazájában a legjobb első regénynek járó díjat Blauwe maandagen (Uborkaszezon) című kötetével - majd 2000-ben újra elnyerte ugyanezt a díjat egy álnéven publikált regénnyel. A jelenleg New Yorkban élő szerző regényei mellett - melyeket több mint húsz nyelvre fordítottak le világszerte - rendszeresen ír cikkeket és esszéket holland és nemzetközi folyóiratokba.

A Tirza című regényéért 2006-ban elnyerte a belga Arany Bagoly-, valamint a holland Libris Irodalmi Díjat. A regényből 2010-ben film is készült, mely a Holland Filmfesztiválon a legjobb rendezés díját kapta.