A cambridge-i Vérvád

Összefoglaló

1170 Anglia. A gyermekek nagy veszélyben vannak…
1170-ben cudar idők jártak Angliára. Az uralkodó, II. Henrik, akinek birodalma Skócia határától a Pireneusokig terjedt, alattvalói körében nagy népszerűségnek örvendett. Nem így az egyház és a nemesség köreiben. Henrik móresre tanította a lázadó nemességet, de nagy árat fizetett azért, hogy ujjat húzott a pápával és saját papságával. Ebben a viszályban még a korábbi lordkancellárja és bizalmasa, a canterburyi érsek is szembe fordul vele.
A király, aki sohasem tűrte a lázadást, rémisztő haragra gerjed. Márpedig amikor Henrik dühbe gurul, rendszerint emberek halnak meg körülötte. Ezúttal Becket Tamás, Canterbury érseke terül el holtan a saját katedrálisában. Ezzel működésbe lép a dominóelv, s az egymást követő összetűzéseknek, tragikus eseményeknek egyre tágabb körből kerülnek ki az áldozatai.
Így válik 1170 amolyan ordítozós esztendővé az angol történelemben. Felordított egy király, hogy szabadítsák meg az érsekétől. Ordítottak a canterburyi szerzetesek, amikor lovagok loccsantották ki érsekük agyvelejét. Ordított a pápa, bűnbánatra szólítva és kiközösítéssel fenyegetve a királyt. És messze Cambridge-től felordított egy gyermek. Aztán még egy. És még egy. És...
A hír futótűzként terjed: a gyermekeket keresztre feszítették. Ergo: ki más is tehette volna, mint a zsidók, akik Jézus Krisztust is megfeszítették. A zsidók, akikről egyesek tudni vélik: azért szoktak halálra kínozni keresztény gyerekeket húsvétkor, hogy ki­csorgó vérüket belekeverjék rituális pászkáikba. Tovább dőlnek hát a dominók: az egyház és a felbőszített nép azt követeli a királytól, hogy űzze ki a zsidókat a keresztények közül.
Henrik olyan alaposan adóztatta a zsidóit, ahogyan egy gazda feji a teheneit, mégsem akadt a földkerekségen uralkodó, aki méltányosabban bánt volna velük. Most sem nyugszik bele a semmivel sem igazolt vádba. Parancsára titokban, zarándoknak öltözve három ember indul Cambridge-be, hogy kiderítsék az igazságot: Nápolyi Simon, a bölcs zsidó, Adelia, a salernói doktornő, a holtak orvosa, és védelmezőjük, a szaracén Manszur…