Trópusi menedék - Josef Mengele Brazíliában

"Más auschwitzi ikrekhez hasonlóan Jona egészsége is károsodott, de évtizedekkel később már csak annyit lehetett biztosan állítani, hogy panaszait Mengele kísérletei idézték elő. És míg az áldozatok egész hátralévő életükben testi-lelki bántalmaktól szenvedtek, Mengele a maga trópusi menedékében, barátok között élte le utolsó éveit, naplót és leveleket írt, könyveket olvasott, sétált kutyáival, kertészkedett, jó grillhúsokat evett, vízesésben és tengerben fürdőzött." Betina Anton - miután megtudta, hogy volt óvónője is bújtatta, és barátságot ápolt Mengelével - hat éven át kutatott és írt a témában, az eredmény egy jól átlátható, letisztult, olvasmányos oknyomozó elbeszélés, miképp élhetett büntetlenül élete végéig, az egyik legnagyobb háborús bűnös. Nem egy sokadik Mengele-életrajzot írt. Szinte krimiszerű történetet tár elénk, interjúk készítésével, dokumentumok tanulmányozásával. Megismerjük, hogyan törtetett Mengele, lelkes antiszemita orvosként, katonaságon, SS-en át, mígnem Auschwitz-Birkenau II orvosa lett, századosi rangban, és végre kedvére kutathatott. Mint munkamániás, gyakran kérte magát túlórába, a beérkező vagonok túlélői közti válogatás vezetéséhez, ki dolgozik, ki vesz részt kutatásban, ki megy egy intésére gázkamrába, egy nap akár ezrek. Rengeteg emberkísérlet, ebből sok száz, gyerekekkel, kedvencei az ikrek voltak. Végigkövetjük menekülését Brazíliáig. Kik támogatták, honnan a pénz, hogy vadásztak rá, míg más nácikat elfogtak, őt soha nem sikerült. Miért?...az elképesztő sztori. Beleolvasunk levelezéseibe - fotók, feljegyzések - megtudjuk mennyire nem volt rossz dolga. Végül ugye a természet intézte el, a tengerbe fulladt. Sok évvel később kiderült, folytatódott a nyomozás, exhumálás, tényleg ő e az, és még egy-két csavar. Bátran ajánlom a könyvet, a témában kiemelkedő munka. De lehet nem ilyen gyorsan kell elolvasni mint én, mert tegnap éjjel konkrétan rémálmaim voltak, egy-két borzalmasan kegyetlen visszaemlékezés miatt.