LoveStar

Összefoglaló

A LoveStar sziporkázóan eredeti, szellemes, groteszk és abszurd elemeket sem nélkülöző szatíra a nem túlságosan távoli jövőről, amelyben a marketing és a technológia törvényei uralkodnak. A LoveStar nevű izlandi székhelyű megacég és azonos nevű alapítója merész tudományos kutatásaival és még merészebb ötleteivel nemcsak az emberek közötti kommunikációt forradalmasítja, hanem az emberi létezés olyan alapvető elemeit is, mint a szerelem és a halál. A cég Izland északi részén létesült gigantikus szabadidőparkjába emberek ezrei zarándokolnak a világ minden részéből, miután „kikalkulálták” őket - hiszen a szerelem, az igazi megtalálása többé nem a véletlen műve, hanem egy szigorúan
tudományos és tévedhetetlen módszer eredménye, mely nem csupán a párválasztás korábbi, nevetségesen alacsony hatásfokkal működő formáit küszöböli ki, hanem elhozza az emberiség számára a régóta vágyott harmóniát és békét. Ami a halált illeti, a temetés immár ósdi és kegyetlen aktusnak minősül - a holtakat inkább rakétákkal lövik ki az égbe, ahonnan a légkörbe visszahullva fényes csillagokként ragyognak fel.
Amikor Indriði és Sigríður megtudja, hogy várakozásuk ellenére nem egymásnak kalkulálták ki őket, elhatározzák, hogy a maguk részéről nem rendelik alá magukat az értelem és a tudomány szabályainak. De sikerrel járhatnak-e egy olyan világban, amelyben a forradalmasított tömegkommunikációnak köszönhetően bármelyik ember potenciális ügynök?


A rendkívül szórakoztató regény - mely valahol az 1984, a Monty Python’s Flying Circus, a Galaxis útikalauz stopposoknak és Sparks-regények közötti mezsgyén egyensúlyoz - egyik legfontosabb tanulsága talán az, hogy az emberi természethez az őrület ötletekre és az elvakultságra való hajlam mellett olyan értékek is hozzátartoznak, mint a szeretni tudás és az élni akarás.


„Akit megfertőz egy ötlet, az nem felel a tetteiért. Csak az foglalkoztatja, hogy az ötlet megvalósuljon. Az ötlet nem tűr ellentmondást vagy kételyt. Az ember nem felelős, mert nem birtokolja az ötletet. Az ötlet már azelőtt is létezett. Az atombomba is létezett a kiötlése és megépítése előtt. Elkerülhetetlen volt. Csak kivárta az idejét. Meg kellett építeni. És fel kellett robbantani. Még ha 20%-ra is tették annak a kockázatát, hogy a robbanás láncreakciót indít be, és eléget minden oxigént a légkörben, muszáj volt kipróbálni. Nem volt elég elvégezni a számításokat. Ki kellett vinni a sivatagba, és miután megmutatkozott az ereje, más embereket fékezhetetlen vágy fogott el, hogy lássák egy város fölött felrobbanni.
Elég volt egyszer vagy kétszer megtenni. Ha valakit megszáll egy ötlet, annak a számára megszűnik a jó és a rossz. Egyszerűen nem ezt a skálát használja. Az ötlet nem más, mint farkaséhség. Elfojtott vágy. Az ötletes embernél nincs veszélyesebb a világon, mert hajlandó
kockáztatni. Pusztán látni akarja, mi sül ki a dologból, ennél nem gondolkodik tovább.”

Andri Snær Magnason (1973) izlandi írónak eddig nyolc kötete jelent meg: írt verseket, mesét felnőtteknek és gyerekeknek (A kékbolygó története, mely magyarul is megjelent), regényt, valamint egy nagysikerű könyvet Izlandról (Álomország). Rendszeresen dolgozik
színházi, illetve filmes produkciókban is. Írásai huszonöt nyelven jelentek meg, illetve kerültek bemutatásra. A szerző Reykjavíkban él feleségével és négy gyermekével.