Archaikus görög kardalköltészet

Összefoglaló

„Képzeljük csak el e nagyszerű jelenetet (...): Friss virágokkal és babérágakkal díszített takaros kis szentély, az oszlopok rovátkáiban vidáman táncoló napfény, az enyhe fuvallat elhozza a tenger illatát és zúgását. A feszülten várakozó csendben egyszer csak tíz-tizenöt fiatal férfi és nő lép elő az oszlopok rejtekéből. Ruhájuk patyolatfehér, a nőké földig, a férfiaké térdig ér. Lépésük ünnepélyesen lassú, szinte szoborszerű. A sort egy idősebb férfi vezeti, kezében szép ívelésű, héthúrú lant (phorminx vagy kithara): ő a karvezető (khorégos vagy exarkhosz)…” – olvasható a fiatal klasszika-filológus könyvének bevezetőjében, megidézve a kétezerötszáz évvel ezelőtti Görögországot. Adorjáni Zsolt rendkívül érzékletes stílusban, a laikusok számára is tökéletesen érthető nyelven, ugyanakkor a különböző tudományos elképzeléseket is kritikai módon vázolva kalauzolja el az olvasót az ókori görög kardalköltészet világába.

Mi a kardal, hogyan viszonylik más antik műfajokhoz, s miben különbözik az újkori lírától? Mit tudhatunk a legrégebbi kardalról, Alkman szüzek karára írt költeményéről? Miért Pindaroszt tartották a legnagyobb kardalköltőnek? Tényleg rosszabb költő nála az ifjabb Bakkhülidész? Hogyan hatott a görög kardalköltészet a felvilágosodás koráig, s miért áldozott le csillaga? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ a könyvben, melyet bárki haszonnal forgathat, aki érdeklődik az antik irodalom iránt.

Adorjáni Zsolt (1982) klasszika-filológus, irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Kutatási területe az antik görög irodalom, főként annak költészete. Díjai: Pro Scientia Aranyérem (2007), Junior Prima díj (2008), Akadémiai Ifjúsági Díj (2012), Révay József-díj (2016), MTA Bolyai-emlékplakett (2016).