Palackposta Lillának Hajak, csuklók, órák, nyitott szájak - Semerre egy arc, mondtam magamban, az álmukban beszélő fecskéket hallgatva, mikor kémény-csikket nyomtam háztetők hamutáljába; vagy ha senkit sem ismerve egy város járt-kelt bennem: a pirosnál taxiba szállt, kutyát sétáltatott, rágyújtott, fizetett, egyedül volt: legközelebbi ismerőse egy plakát az újságosbódé falán; vagy apró kavicsok alatt metrójegyekre írott üzenetek között a te üzeneted keresve, végig a Boulevard Raspail-on kék ég, zöld platánok, vörös napernyők, hideg szélben imbolygó lámpák alatt, hol nevedet csak üres ásványvizes palackon láttam viszont, és téged sehol sem láttalak.
Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tar...