5 db a Művészettörténeti Szabadegyetem sorozatból: 1. A középkor művészete + 2. A reneszánsz művészete + 3. A ​barokk és a klasszicizmus + 4. A romantika művészete + 6. A modern művészet 1905-1945

Összefoglaló

1. A középkor művészete


A „gótikus” jelzőt – a barbárság fogalmaként – Raffaello kortársai alkalmazták először az egész középkori művészetre; a szó régen elvesztette pejoratív jelentését, és ma már tudjuk, hogy mennyire gazdag és sokoldalú volt ez a művészettörténeti korszak.
A sorozat e kötete több mint tíz évszázad szüntelenül megújuló európai szellemi áramlatait mutatja be az építészet, a szobrászat, a festészet és az ötvösművészet területén: a népvándorlás korától a karoling reneszánszon, a román, a gótikus művészeten át a flamboyant stílusig. A kötetben annak a fantasztikus fejlődésnek a vonala rajzolódik ki, amely a nehézkes román kori boltozattól a légies csúcsívig és a könnyed kőcsipkékig vezet. A kései gótikát akkor váltotta fel a reneszánsz, amikor a miniatúrafestészet átadta a helyét a könyvnyomtatásnak.
A kor átmenet a névtelen remekművek és az ismert művészegyéniségek között: Godescalc és Ebo evangeliáriumát, a Saint-Genis-des-Fontaines-i templomkaput, Matild királyné bayeux-i kárpitját, a chartres-i katedrálist Verduni Nicolaus, Duccio di Buoninsegna, Giovanni Pisano, Simone Martini, Jean Fouquet és Claus Sluter szignált művei követik. A flamand realizmus még a kései középkor művészetéhez tartozik, miközben Itáliában már elkezdődött a reneszánsz.

A neves Larousse Kiadó által összeállított művészettörténeti sorozatot a Helikon Kiadó bocsátja útjára.


2. A reneszánsz művészete


A reneszánsz, amely a 15. század elején bontakozott ki Itáliában, utóbb egész Európát meghódította. Egyik forrása a humanizmus volt, amely gyökeres fordulatot hozott a gondolkodásba: ráirányította a figyelmet a valóság kutatására és az antik kultúra maradandó értékeire.
A reneszánsz az egyetemes művészet történetének egyik -ha ugyan nem a- legtündöklőbb fejezete. Olyan nagyságokkal, mint a festő Masaccio, Uccello, Piero della Francesca, a szobrász Ghiberti és Donatello, továbbá Leonardo, Raffaello és Michelangelo, hogy csak e stílus szülőföldjének, Itáliának a reprezentánsai közül példálózzunk. Hiszen a reneszánsz kibontakozott és nagy egyéniségeket érlelt német földön (Dürer, Holbein), Németalföldön (Van Eyck, Bosch,Brueghel), Franciaországban (Francois Clouet, Philibert Delorme).
E könyvnek – sok más alkotóval együtt – ők a főszereplői.



3. A ​barokk és a klasszicizmus


A barokk stílus az ellenreformáció művészeteként, Itáliában született az egyház kezdeményezésére, amely a katolikus hit újjáélesztésére törekedett. A stílus jellemzője az ívelt vonal, a szenvedélyesség, a túlzsúfoltság, a mozgalmasság; a tárgyak burjánzó gazdagsága áthágja a kereteket, és hatalmába keríti az egész környezetet.
Mindezzel a klasszicizmus az egyenes vonalat, a szigort, a mértéktartást és az értelmet helyezte szembe. Míg a klasszicizmus fő műfaja az építészet volt, addig a barokk elsősorban a festészet és a díszítőművészetek fejlődését határozta meg. A klasszicizmus, ez a lényegében francia irányzat, szembehelyezkedett a barokk sokszínű internacionalizmusával, amely Itáliában lépett színre, de meghatározó volt Spanyolországban, Flandriában, az egész német nyelvterületen, sőt Dél-Amerikában is.
Különbségük dacára ez a két irányzat azonos reprezentációs szándékot fejezett ki: nyilvánvaló céljuk az uralkodó, illetve az egyház hatalmának dicsőítése volt. Szemlélteti azt a változást is, amely a Napkirály halálakor következett be. A fellengzős pompa és a nagyszerűség eltűnése utána újból megtalált életöröm emberibb távlatokat adott a művészetnek. Az egyéniség és a természetesség diadalmaskodott ismét; ez a fordulat a "rocaille"díszítőstílusban, a gáláns ünnepségekben, Greuze moralizáló jeleneteiben, Chardin csendéleteiben jutottak kifejezésre.
A téma feldolgozása kronologikus – Berninivel kezdődik, majd Caravaggio, Poussin, Rembrandt, Velázquez, Vermeer és Gainsborough művészetén át Davivig tart, másrészt tematikus; megmutatja a korszak jellegzetes arculatát, amelyben több művészeti irányzat érvényesült egyidejűleg, hol kölcsönhatásban, hol szembefordulva egymással, a kor bizonytalanságainak megnyilvánulásaképpen. A könyv a 18. század második felében jellemző irányzatokkal: a klasszicizmus kibontakozásával és az antik kultúrához való visszakanyarodással zárul.


4. A romantika művészete



A franciából fordított kitűnő művészettörténeti sorozatban Művészettörténeti szabadegyetem – megjelent kötet a forradalom nyomán Franciaországban kibontakozott, de vele szinte egy időben Németországban és Angliában is uralkodóvá vált művészeti irányzat, a romantika történetét tekinti át. A sorozat köteteinek szerzői neves francia művészettörténészek, ezúttal Gérard Legrand művészet- és filmkritikus, André Breton munkatársa foglalja össze a 19. század első felében Európa-szerte uralkodóvá vált romantikus művészet sajátosságait, amely elsősorban a festészetben találta meg kiteljesedésének terepét. A szerző a klasszicizmus és a preromantika jellemzése közben azokat a változásokat veszi számba, amelyek a művész és közönsége ízlésében végbemenő változásokat ez idő szerint alakították: a nemzeti múlt újrafelfedezése, a regényirodalom erőteljes hatása, a festészeti akadémizmussal való szembefordulás, az érintetlen vagy legalábbis annak vélt természet fölfedezése stb. Ezekből táplálkozott azután a romantika művészete, amelynek a forradalom idejére eső festészetét JacquesLouis David és követői 'uralták'. A romantika kibontakozásának korszaka az új század elejére esett: nemcsak a francia, de a német, angol, spanyol művészet nagy alakjait és művészetüket is bemutatja a szerző, közöttük a ma legmeggyőzőbb legragyogóbbnak tartott Goyáét. Természetesen szól a romantika elterjedésének francia mestereiről, Géricault-ról és Delacroix-ról, majd a csúcs és a hanyatlás korszakának alkotói következnek. A sok színes, ám viszonylag kisméretű reprodukcióval illusztrált kötetet a művészeti romantika korszakát áttekintő időrendi táblázat, a -romantika korának művészetkritikájából készült szemelvényválogatás, név- és tárgymutató, valamint irodalomjegyzék teszi teljessé – elsősorban a művészet nagy korszakaival ismerkedőknek – főként a fiataloknak – nyújt jó és élvezetes, olvasmányos összefoglalást a témáról.



6. A modern művészet 1905-1945


Tartalom
Bevezető 6
A szín forradalma 10
A posztimpresszionizmus 10
Pierre Bonnard: Egy személyes stílus 12
A fauvizmus 14
Az expresszionizmus 19
A naivok 25
Az "École de Paris" 28
A szobrászat 33
Edvard Munch 21
A forma forradalma 37
A kubimuz 37
A vorticizmus 50
A futurizmus 51
Az orosz avantgárd 54
Pablo Picasso 41
Kazimir Malevics 57
Az absztrakció születése 70
A Der Blaue Ritter 70
A Bauhaus 74
A neoplaszticizmus 77
Vaszilij Kandinszkij 75
A tudattalan metamorfózisai 84
A dadaizmus 84
A Merz 87
A szürrealizmus 90
Girogio De Chirico 89
René Margritte 91
Salvador Dalí 96
A »formák laboratóriuma« 98
Az absztrakció állandóság és változás 98
Az internacionális építészet 107
Henri Matisse 100
Az orfizmus 102
Fernand Léger 104
A válság 114
Visszatérés a rendhez 115
A mágikus realizmus 120
Az új tárgyiasság 122
Latin-Amerika 118
Az új tárgyiasság két festője 127
A második világháború 129
Időrendi táblázat 135
Név- és tárgymutató 139
Irodalom 142
Az illusztrációk forrásai 143