Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.
Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.
Mindig volt kutyánk. Vagy legalábbis, majdnem mindig. És mindig nagy. Már gyerekként tudtam, hogy ha saját családom lesz, és egy kert is megadatik hozzá, egész biztosan nem bírom majd ki, hogy rá ne beszéljem a családot a kutyatartásra. Azt persze nem sejthettem még akkor, hogy nem kell majd őket semmire rábeszélni. Merthogy a férjem is kutyás családban nőtt föl – ráadásul az angolok szinte szebben bánnak a kutyájukkal, mint egymással. Mondják ezt ők maguk, önmagukról. Szóval mire lett férj, lett gyerek és lett kert, lett kutya is. Ringo (á la The Beatles). Egy fekete, hosszú lábú, busafejű, lifegő fülű, lógó nyelvű német dog kan. Most két éves, nyolcvanöt kiló, és még kölyökszámba megy. Egy kleptomániás ásógép. Egy nyálerőmű. Egy kutyabőrbe bújt ember. Imádom.
De ebben rengeteg munkánk van – neki és nekem. Alex mindent megbocsát neki, az én szeretetemért viszont nagyon komolyan megdolgoztunk mi ketten. Pedig két évvel ezelőtt én választottam ki az ócsai kennelből, én hoztam haza a lányunk születésnapjára, és – azt hiszem – mégiscsak én akartam őt a legjobban. Aztán hirtelen, szinte észrevétlenül a fejünkre nőtt. Minden döntésünk róla szólt. Ő határozta meg, hogy mit csinálunk – nemcsak a hét végén, mindig. Véget ért a spontaneitás, a szabadon ide-oda utazgatás, a kellemesen nyugodt baráti grillezések, a Lola-féle házi gyerekzsúrok. Helyette számoltuk a gödröket a kertben, hetente vettünk új papucsokat, hétvégén a lekapart falat csiszoltuk, hajnali négykor az ugatás-vonyítás kombóra ébredtünk, reggel pedig kutyavizeletbe léptünk, még félálomban. Hat hónaposan már többet nyomott, mint az ötéves gyerek. Egy évesen engem is lehagyott. Gyűlöltem. Átkoztam a napot, amikor megláttam. Terveket szőttem arra, hogy hogyan fogom meggyőzni az anyósomat, hogy csináljunk Ringóból angol ebet. Ha már Beatles...
Aztán egyik nap, míg a vacsorát főztem, odasomfordált hozzám, és nekem dőlt. Aki ismeri a német dog fajtát, tudja, hogy ez mit jelent: „Szeretlek, támaszkodom rád, megbízom benned.” Nem ez volt az első eset, most is ugyanúgy hozzányomott a kredenchez, mint máskor. És mégis, ahogy ránéztem ott és akkor, valamit megértettem. Ha azt akarjuk, hogy ne őrüljünk bele az együttlétbe, akkor változnom kell nekem is. Sőt, elsősorban nekem kell változnom. Mert a „fiam” hiába kutyabőrbe bújt ember, hiába szeret olimpiát nézni velem a kanapén ülve (fenék fönt, hátsó láb maga alatt, mellső a földön), ő mégiscsak egy állat. Nem várhatom tőle, hogy megértsen. Tényleg megváltozott valami bennem azon az estén.
Azóta elvégeztünk együtt egy nagyon komoly tanfolyamot. Hét fogcsikorgató téli hétvégén keresztül hordtam Őrmezőre, álltam vele a mínusz 16 fokban, futottam körbe, meg „szélrózsába”, hagytam, hogy az oktatók úgy kérdezzenek ki a házi feladatról („na, kinek sikerült abszolválnia a japán vacsorát?”), mint egy középiskolást, és közben szép lassan, fokozatosan, kezdtem érteni őt. Még nem megérteni, de érteni mindenképp. Két és fél hónap múlva Ringóval sikeres engedelmességi vizsgát tettünk. 100-ból 70 ponttal csusszantunk át a léc fölött, de görbült. Ez a lényeg. Azóta nem ő van meg én, hanem mi vagyunk. Már csak havi két gödröt ás, a papucsokat békén hagyja, és ha azt mondom, hozzám, akkor odajön. Leül. Lefekszik. Ha azt, hogy „nem”, akkor abbahagyja, amit épp csinál. Igaz, utána csalódottan végigmér és elvonul. De még arra is sikerült rávenni, hogy ne a füvet használja vécének a kertben, hanem a faforgácsos területet. Utazni persze még mindig egy rémálom vele, apám kertjébe sem merjük elvinni, és tegnap reggel Lola kiflijét is kiette a tányérból (hát istenem, épp szájmagasságban van az asztal).
De ha tökéletes lenne, azt hiszem nem szeretném ennyire...
A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy „naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?”
Tovább olvasom„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”
(Punnany Massif: Máshogy telik)
Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.
Tovább olvasomNem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a „fiaival”, szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.
Tovább olvasomMilyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...
Tovább olvasom„Well, hello Mr Grey” – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.
Tovább olvasomSokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.
Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár
Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén
Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára
Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár
Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén
Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára