Vértrilógia

Jegyezze elő a legújabb vámpírsorozat köteteit!

A történet

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók.
Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…

A szerző

BENEDEK SZABOLCS 1973-ban született Budapesten, nagyjából száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, politikatudomány szakirányon szerzett diplomát. Az elmúlt tizenöt évben hivatalnokoskodott, valamint írt vagy tucatnyi könyvet, sok tucat tárcát, novellát és kritikát, illetve kapott egy József Attila-díjat. Szabadidejében a lányait kísérgeti haza az óvodából és az iskolából.

A történet főszereplői

Szállási Titusz

Újságíró, előbb a Budapesti Napló, később Az Est munkatársa. Munkája révén mindent tud a pesti éjszakai életről, ezért méltó kísérője Saint-Germain grófjának.

„Eredetileg Szabó Bélaként anyakönyvezték, de a publikációihoz (amelyekbe a hírlapi tudósításokon, riportokon és olykor tárcákon kívül néhány vers is beletartozott) barátai és kollégái tanácsára egy másik, szebben hangzó nevet választott, amely egy kávéházi hajnalon született meg, midőn az éjjeli abszint hatását némi kávéval igyekeztek elmúlasztani, hogy a redakcióba immáron többé-kevésbé kitisztult fejjel menjenek. Mindazonáltal a fiatalember demokrata meggyőződésétől vezéreltetvén ragaszkodott ahhoz, hogy ha már a derék kollégák egy római császárról keresztelték el, új vezetékneve végén –i álljon –y helyett.”

Tarnóczay Etelka

Színésznő, a Vígszínház epizodistája. Hunyady Margitnak, a Vígszínház primadonnájának pártfogoltja, akit – kora ifjúkori csúfságát kinőve – a főváros legrangosabb urainak nagylelkűsége repít karrierje csúcsára.

„Első éveiben Tarnóczay Etelka bizony csúnya kislány volt. Még azt se lehetett rá elnéző eufémiával mondani, hogy bájos lett volna. Nem, nem volt bájos. Sűrű, fekete haja fésűnek, hajpántnak és egyéb praktikának soha nem engedelmeskedve gubancos, összetapadt lobonc formájában hullott keskeny és szikár vállaira, két oldalról afféle gyászkeretbe foglalva sápadt, szögletes arcát. Kutyáéhoz hasonló formájú, cipőgombszerű, sötétbarna, rövidlátó szemére vaskos szemöldök ült, tekintetének ijedt és gyanakvó vibrálását pedig hiába igyekezte ellensúlyozni a szája szélére erőltetett kényszeredett mosoly. Amikor időről időre valami elkeseredett ötlettől vezérelve, zárkózottságából kitörni próbálván nagy ritkán megszólalt, rendre gyorsan, kapkodva beszélt, de inkább kiabált, mivel folyton attól félt, hogy nem hallja senki. Holott nagyon is meghallották, legfeljebb nem figyeltek oda.”

Mihucz Ervin

Pályájának elején járó nyomozó, Szállási Titusz barátja. A városban sorra gyilkolják a kéjnőket, s Mihucz ered a bűnözők nyomába. Bár felettesei gyorsan elveszik tőle az ügyet, Ervin magához veszi az egyik örömlányt, Sárát, és saját szakállára nyomozni kezd.

„Mihucz Ervin büszke volt arra, hogy mostanában józan és felnőtthöz méltó életet él. Nem is tehetett volna másként: a diákévek megfellebbezhetetlenül véget értek, szakmájához és választott hivatalához pedig elengedhetetlenül hozzátartozott a komolyság. Így hát most fogalma se volt arról, hogy mit cselekedett rosszul és mi ellen tiltakozik a teste. Néhány percig az ágy szélén üldögélve várt, fejfájása azonban csak nagyon lassan akart csillapodni. Kétségtelen, hogy nem aludt túl sokat, ugyanakkor azt se mondhatni, hogy nagyon keveset. Kávéházi ismerőse – vagy talán barátja –, a költő említette egyszer neki, amit ő különben egy másik, jó tollú írótól hallott, hogy felnőtt embernek bőven elegendő a napi három-négy óra alvás: a többit kipótolja a tiszta, vasalt ing és az alapos fürdőzés.”

Sára

Fiatal örömlány, akit a madame ment meg az éhezéstől és az öngyilkosságtól, cserébe azonban élete (legalábbis ifjúsága) végéig igényt tart szolgálataira. A fájdalmas hétköznapokból a városban tomboló sorozatgyilkos szakítja ki, aki épp a szomszéd szobában csap le egyik áldozatára. „A szülőotthon előtt találkozott először vele. Már akkor meghökkent a nem mindennapi méreteken, bár először azt hitte, hogy a vastag prémkabát teszi. Fruzsi néni úgy állt a metsző, süvítő februári szélben, akár valami kőszobor: megingathatatlanul és megrendíthetetlenül. S mintha éppen Sárát várta volna. Amint a lány megjelent a kapuban, Fruzsi néni elindult feléje. Átvágott az utcán, az se zavarta különösebben, hogy alig tett néhány lépést, csikorgó kerekekkel, centiméterekkel tőle fékezett le egy automobil. A vezetője nem is mert háborogni, csupán pislogott a vaskos pilótaszemüveg mögül – nyilván örült, hogy a járgánya megúszta a méretes tereptárggyal való veszélyes ütközést.
– Milyen bájos gyermek – jelentette ki köszönés gyanánt Fruzsi néni anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a Sára karjain heverő, összegöngyölített takaróra. – Kisfiú vagy kislány?
– Kisfiú – válaszolta Sára habozva, mintha maga sem tudná pontosan.”

Saint-Germain grófja (Felsővadászi Rákóczi Lipót, Saint-Germain és Sárospatak grófja)

Titokzatos idegen, messzi földről érkezik, hajóval. A világtörténelem az emlékezetében van, jelenléte egész Budapest életét felbolygatja. Famulusként Szállási Tituszt veszi magához, akit erélyesen Bulyovszky utcai kastélyában marasztal.

„A gróf észrevette, hogy ez a bátortalan ifjú akar tőle valamit, de egyelőre kivárt. A hajó azonban vészesen közeledett Pesthez, és félő volt, hogy a célok beteljesületlenek maradnak – ezért amikor a foszladozó sötétségben föltűntek Újpest gyárkéményei, hirtelen odaszólt a néhány méterre tőle a korlátnak támaszkodó fiatalemberhez, és megkérdezte tőle, hogy mit gondol, lesz-e lehetőség a kikötőben kocsit vagy valamiféle szállítóeszközt bérelni. – Hogyne, kérem – hebegte amaz, majd erőt vett magán, ellépett a korláttól, és néhány szóban elmagyarázta, hogy a hajók érkezésekor mindig ott szokott állni pár bérkocsis, akik kéretlenül is fölkínálják a szolgálataikat. – Ez pompás – örvendezett a gróf, és a fiatalember ekkor állapította meg, hogy kissé franciásan ejti a szavakat. Ezek szerint mégse angol, gondolta, de ez egyáltalán nem keserítette el. Sőt. Éppen elég regényt olvasott már el Verne Gyulától és Victor Hugótól ahhoz, hogy a franciákért is lelkesedjen.”

Helyszínek

A Városliget

A budapesti Városliget volt a világ első nyilvános, mindenki számára nyitott parkja. A millennium idején, az ezredéves ünnepségekre épült meg fái közt a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, majd a ma is látható épületegyüttes: a Műjégpálya, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Vidámpark, a Fővárosi Nagycirkusz, a Széchenyi Fürdő, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok.

A regényben Városliget szélén találják meg az első szerencsétlen örömlányt vérbe fagyva.

Vígszínház

A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján.
Az új színház vetélytársa lett a Nemzeti Színháznak és a Népszínháznak, az intézmény műsorán kizárólag vígjátékok és bohózatok szerepeltek, valamint százötven idegen nyelvű vendégjátéknak adott otthont. Ezért tervezték a színházat a két német ajkú városrész (a Lipótváros és a Terézváros) központjához közel.
Tarnóczay Etelka itt találja meg élete férfiját és értelmét – előbbit aztán gyorsan el is veszíti.

Oktogon

Abbázia Kávéház

Az Abbázia a maga korában a legnagyobb és legfényesebb kávéház volt Budapesten, 1888-ban alapította és 25 éven keresztül vezette Steuer Gyula.
A kávéházat a Pesti Hírlap szerkesztői, képviselők, művészek látogatták. Törzsvendége volt Rippl-Rónai József és Grünwald Ödön, aki később a kávéház főpincére is volt. Szinyei Merse Pál vezetésével a festők egy csoportja átköltözött innen a Japán kávéházba. Törzsvendég volt továbbá Lechner Ödön , Róna József, Fényes Adolf, Bihari Sándor, Fadrusz János és még sokan mások. Az Abbaziában alapították a Magyar Impresszionisták és Naturalisták körét. Megfordult itt Eötvös Károly, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Pietro Mascagni és Eugen d'Albert is.

Japán Kávéház

A Japán Kávéházat az 1890-es években nyitották meg Budapesten az Andrássy út 45. számú házban. A kávéház nevét színes, növényi ornamentikával díszített fali csempéiről kapta. Telefonfülkéjének szecessziós üvegablakát Rippl-Rónai József tervezte és Róth Miksa kivitelezte.
A pesti művészvilág valamennyi területéről jártak ide, híres asztaltársaságai költőkből, írókból, újságírókból (Kassák Lajos, Szép Ernő, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Bródy Sándor és József Attila), színészekből (Latabár testvérek), humoristákból (Kellér Dezső), karikaturistákból (Pólya Tibor), artistákból, revü- és operett táncosnőkből kerültek ki.
Ide menekül Etelka nevelőapja előbb felesége majd mostohalánya elől.

Három Holló kávéház

A Három Holló volt Ady törzshelye, de barátai, rajongói is gyakran ellátogattak ide. Fénykorában így vált a korabeli Pest éjszakai életének egyik meghatározó színterévé. Ady halála után azonban elkezdődött a hanyatlás, a jelenkor már Eckermann néven búcsúzott tőle.
Itt találkozik Saint-Germain grófja Ady Endrével. A gróf „látó embernek” nevezi a költőt, és azonnal észreveszi, hogy hat ujjal született, míg Adyt csontig ható rémület járja át a furcsa idegent megpillantva.

A könyvben szereplő valós személyek

Hunyady Margit

(Kisvarsány, 1854. február 21. – Budapest, 1906. augusztus 24.)

Hunyady Margit korának legnépszerűbb színésznője volt, először Kolozsváron, majd 1896-tól Budapesten játszott. 17 évesen elhagyta főnemesi rangját, majd házasságon kívüli kapcsolatából gyermeke született, Hunyady Sándor, akit aztán egyedül nevelt fel. Az apa Bródy Sándor volt. Novellái, tárcái is jelentek meg, sőt egy politikai színdarabját a Vígszínház is játszotta.
A regényben Tarnóczay Etelka pártfogója. Ő vezeti be a szertelen lányt a színház világába, ami végül rabul ejti.

Bródy Sándor

(Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.)

Bródy Sándor 1863-ban született Egerben, író, drámaíró és publicista volt. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. 1884-es Pestre költözése után jelent meg Nyomor című novelláskötete és Faust orvos című regénye. Írásai már ekkor feltűnést keltettek, sokan a magyar Zolát látták benne.
Hunyady Margit szerelme, a kor elismert színpadi szerzője és bonvivánja.

Molnár Ferenc

(született Neumann Ferenc, Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.)

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született, német-zsidó polgárcsaládban. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt. Ugyanebből az esztendőből származik az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr, amely nagy sikert aratott az 1902-es bemutatón a Vígszínházban. Legnagyobb sikerét a Liliommal aratta. Molnár Ferenc 1907-ben írta meg mindmáig népszerű A Pál utcai fiúk című regényét.
A regényben Szállási Titusz bizalmasa és példaképe, neki mesél először Saint-Germain grófjáról. Molnár világosítja fel, hogy a gróf évszázadokkal ezelőtt meghalt.

Ady Endre

(1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.)

A partiumi Érmindszenten született elszegényedett nemesi családban. Zaklatott diákévek után, 1903 augusztusában ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, s ő lett a múzsája, akit költeményeiben Lédának nevezett. 1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek versei és esszéi, majd ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is.
A zseniális költő A Három Holló törzsvendége, nagyivó. A regényben egy delíriumos éjszakán mutatja be neki a grófot Szállási Titusz. Adyt a hideg rázza Saint-Germaintől.