Modern lányregény egy erdélyi kastélyból
Ugron Zsolna

Ugron Zsolna

{product 98319:22}

A székely arisztokrata származású Ugron Zsolna tízéves volt, amikor családja Kolozsvárról Budapestre költözött. Diploma után évekig dolgozott televíziók kül- és belpolitikai műsoraiban szerkesztő-riporterként, míg néhány éve újra fel nem fedezte szülőföldjét és bele nem szeretett Gregor Roy Chowdhury-Mikesbe. Gregor édesapja bengáli arisztokrata volt, édesanyja Mikes Katalin grófnő, aki erdélyi gyermekkora után menekült Ausztriába a Ceausescu-rezsim elől. A házaspár két gyermekével jelenleg Zabolán él, ahol a román államtól visszaperelt, ősi Mikes-birtokon igyekszik helyreállítani és szállodaként üzemeltetni a kastély és az uradalom régi épületeit.

Varázslatos regény: egyik lapján egy letűnt kor, a háború előtti erdélyi arisztokrácia pillanatképei, a másikon egy modern lány, pörgős élete. E két világ Erdélyben, egy képzeletbeli kastély kulisszái között, Ugron Zsolna első regényében találkozik.

„Az élet engem is egy ehhez nagyon hasonló (lány)regénybe írt bele…” írta az előszóban. Miben hasonlít Ugron Zsolna a regénybeli Kevéer Annára?
Nem nehéz analógiát találni Anna és az én életem között, itt van mindjárt az újságírás és az a bizonyos erdélyi kastély is. De Anna mégsem én vagyok, inkább kicsit az, aki életem egy szakaszában voltam, aki lenni szerettem volna, vagy éppen egyáltalán nem akartam lenni. A regénybeli helyszínek és a karakterek is többnyire kitaláltak. De gondolom nem ezt a történetet írtam volna meg, ha most nem egy erdélyi kastély és Budapest között ingázva élnék. Az elmúlt öt év Zabolán meghatározó volt az életemben.

Erdély természet-közeli kis falvai varázslatosak, aki egyszer eljut oda, az rendszeresen visszajár, de kevesen mernek szakítani a nagyvárossal és odaköltözni. Végleg megtalálta itt a helyét?
Azt gondolom, hogy igen. És nem kizárólag földrajzi értelemben. Azt hiszem sok minden akkor került a helyére bennem, amikor férjhez mentem és Zabolára költöztem. Amúgy nem én vagyok az első Ugron lány ebben a kastélyban. A 18. század végén Ugron Julianna volt az akkori birtokos Mikes Zsigmond felesége.

A regényben magától értődő természetességgel lépjük át a Monarchia mai országhatárait és jövünk-megyünk exkluzív bálokból, tévés szerkesztőségeken át, rusztikus falusi konyhákba. Hol van Anna igazán otthon?
Ott ahol Gábor van. Nekem az a regényben is megjelenő „magán-történelmek” egyik legfontosabb tanítása, hogy a kastélyok, parkok, bálok csak díszletek, amelyeket jobb időkben meg kell próbálni megőrizni, megmenteni. De az egyik unokatestvérem kérdezte egyszer egy idős családtagtól, hogy miért nem vitt magával legalább egy festményt valamelyik ősről vagy az ezüstöt a meneküléskor. Az volt a válasz, hogy paplant vitt, meleg ruhát és élelmet a gyerekeknek. Hát ilyen egyszerű ez.

Nehezen szakadtam el a regény végén ettől a világtól, az olvasók is biztosan a szívükbe zárják majd ezt a kastélymesét. Készül a folytatásra?
Az erdélyi télben jól lehet írni. Nem feltétlenül erdélyi történetet.