„Rendkívül informatív és közben szórakoztató. Az illusztrációk nem elnyomják, hanem inkább tovább serkentik a képzelőerőt. Tipikusan az a könyv, amit az olvasó gyerek felnőttként majd meg akar mutatni a saját gyerekeinek.”

Bár a célközönség talán inkább a már olvasni tudó kiskamaszok, mégis ajánlanám közös olvasmánynak, még ha az eredeti meséket nem is feltétlenül ismeri a gyermek, bár úgy az igazán szórakoztató.”

A könyv alapjául egy igaz történet szolgál. Az írónő R.J. Palacio egyszer a kisfiával egy cukrászdában megláttak egy eltorzult arcú kisfiút és az írónő fia annyira megijedt, hogy elsírta magát. A tízéves Auggie Treacher Auggie egy hétköznapi gyerek: csak az arca nem az. Azért nem hétköznapi, mert senki nem látja annak. A hétköznapi gyerekektől nem rohannak el a többiek sírva a játszótéren és nem bámulják meg őket. Milyen élete lehet egy olyan kisgyereknek, aki akárhová csak megy, mindig szörnyülködő, rémült tekintetekkel találkozik? Auggie a képzeletbeli aranyhaltól csak egy normális arcot szeretne, ami senkinek nem tűnik fel. Treacher Collins-szindrómában, egy genetikai rendellenességben szenved ami csontdeformitást eredményez. Huszonhét plasztikai műtét kellett ahhoz, hogy egyáltalán lélegezni, beszélni és hallani tudjon. Édesanyja tanította odahaza, de úgy döntenek, hogy ötödiktől beíratják egy igazi iskolába. Ami másnak eleve adott, azért neki keményen meg kell küzdenie: egy normális életért, barátokért, miközben kiközösítik és úgy kezelik, mint egy leprást. Auggie egy igazi mesehős, aki kitartásával, éles eszével és jóságával legyőzi az akadályokat mi pedig újra és újra elkezdünk hinni a csodákban. Szívszorítóan gyönyörű történet.

„Egyszerűen imádom ezt a könyvet. Nagyon jó a könyv aránya, vastagsága, súlya, a kemény borítója. A papír minősége illik a rajzi stílushoz. Külalakra okosan átgondolt. A történet tagolása, és a szövegekhez rendelt illusztrációk aránya is tökéletes. Felnőtt fejjel sem untam el, teljesen magával ragadott a történet kellemesen vicces hangulata. Tetszett az is, hogy a végén a történet lazán lett lezárva. Tüneményesek az illusztrációk, a karakterek szerethetőek. Ajánlom nagyon, szerintem nem hiányozhat a mesekönyves polcról.”