Gondoltuk, segítünk, ha véletlenül valaki olyan is olvassa a WMN-t, akivel karácsonyi ajándékozós viszonyban vagyunk… (Naná, hogy olvassa, a családnak és barátoknak kötelező beszállni az olvasói tömegképzésbe!) Szóval összeírtuk, hogy mit szeretnénk karácsonyra. Jó, hát van köztük olyan, amit nem lehet becsomagolni, de azért hagytunk némi laufot azoknak a drága materialista barátainknak is, akik mondjuk a világbékét, a hatékonyabb anyagcserét, vagy a türelmet (idén) nem tartják megvalósíthatónak, úgyhogy kiválasztottunk egy-egy kézzel fogható ajándékot is. Csemegézzetek, inspirálódjatok. Ötletet lopni ér!
Mert a közhiedelemmel ellentétben Lola nem maradt négyéves, mint a mesekönyvekben volt, hanem betöltötte a tízet. Vagyis ma már igazi nagylány, akiben a fejlődő személyiségnél és öntudatnál csak a hormonok tombolnak jobban. Az egyik pillanatban imád, a másikban gyűlöl, és olyan is van, hogy a kettő egyszerre történik. A csodakapszula pedig nem neki kell, – mert a kamaszodásnak és a hormontombolásnak fontos élettani funkciója van – hanem nekem. Hogy olyan éteri türelemmel és nyugalommal tudjam viselni az előttem álló háborús helyzetre hajazó pillanatokat, amilyennel szeretném…
Az összesen 26/nap. Azzal a megkötéssel, hogy a plusz két órámban nem írhatok, nem szerkeszthetek, nem nézhetem meg az e-mailjeimet, nem oldhatok meg SOS problémákat a WMN-n, nem agyalhatok új cikktémákon, nem mosogathatok, nem teregethetek, nem írhatok üzleti tervet, és nem mehetek el gyorsan bevásárolni, mert vasárnap nem lesz nyitva a bolt. Hanem csak magammal foglalkozhatok. Különben mondjuk elvész valami… valami fontos.
Hogy miután elfogadtam a sorsomat, és az ajándékba kapott huszonötödik és huszonhatodik órát (lásd 2. pont) nem fordíthatom munkára, legyen valami igazán jó olvasnivalóm. Mert nincs annál jobb, mint amikor főzök egy jó forrócsokit, bebugyolálom magam a legpuhább téli takaróba, bevackolok a kanapéra… és olvasok (miután arrébb löktem a 85 kilós Ringo kutyát, akinek szintén ez a non plus ultra relax pozíciója). Szóval: ide nekem a Dragománt is!
Hogy soha többé ne kelljen izgulnom az orvosnál amiatt, hogy netán újra beteg lehetek. Hogy soha többé ne kelljen figyelnem a testemet, vajon mikor indul el megint rossz irányba. Szóval örökre szóló egészséget szeretnék kérni. Mondjuk, ez a legfontosabb. Ez a minden, amit egy ember kérhet. Ha egészség van, minden van.
Mert az enyémet elvesztettem 26 évvel ezelőtt az oviban. Szerintem az egyik ütődött gyerek tökítette el a homokozóban. Soha többé nem lett meg.
Olyat, ami nem ázik be, de könnyű, az én lábállásomra való, (nem egyszerű!) és még a színe is szép. Egyelőre szerintem nem létezik ilyen. És egy hozzá passzoló meleg, mégis könnyű futómellényt.
Vaskos album Corbijn zenei fotóiból a Rolling Stones-tól és Nick Cave-től a U2-n át az R.E.M.-ig, a hetvenes évektől mostanáig. Ez annyira drága. Nem valószínű, hogy megvenném magamnak. De irtóra vágyom rá, szóval…
Az október 29-i londoni U2 koncerten az amerikai írónő, punk-rock ikon, Patti Smith volt a meglepetésvendég. Lenyűgözve álltam és tapsoltam, miközben ő és a fiúk előadták a People Have the Power című számot, és azt éreztem, hogy én mindent tudni akarok erről a csodás, erős nőről, aki 68 évesen is felrobbantotta a színpadot.
Ha BÁRMIT kívánhatnék, akkor napi 48 órát kérnék. Bár valószínűleg az sem lenne elég, hogy mindent bele tudjak szuszakolni. Tudod mit, dobjuk meg! Legyen 72. Vagy 168? Ó, a mohó mindenemet!
Egy olyan anyagcserét is szeretnék, mint a férjemé, aki vacsorára (este 6 után!!!) képes bekebelezni egy nagy tál tésztasalátát KIFLIVEL!!!, (komolyan, már attól, hogy ezt leírtam, híztam három kilót) és mégis olyan gizda, hogy még.
Méghozzá EZT a klasszikust választottam ki. Mert imádom Burgesst, ezt a könyvet meg különösen. Most, hogy hangulatingadozó kamaszgyerekeket nevelek, gyakran eszembe jut Stephen King Carrie-ével egyetemben…
Drága kedves Jézuska,
már ismersz, tudod, hogy példás magatartásomról, végtelen türelmemről, reggeli jókedvemről, óraműpontosságomról és mérhetetlen önzetlenségemről vagyok híres. Ezekről a képességeimről idén is tanúbizonyságot tettem. Legalább háromszor. Na, jó, lehet, hogy igazából kétszer, de harmadszor is igazán akartam, csak nem jött össze. Remélem, értékeled a szándékot is.
Ennek a páratlan teljesítménynek a fényében talán nem okoz gondot eme szerény lista teljesítése.
… ami két óra alatt teszi meg a London–Budapest távolságot (kerestem hozzá linket, de nem találtam). Nagyon fontos, hogy ezt a sebességet mindenképpen az úton érje el, tehát a fel- és leszállás ebbe ne tartozzon bele.
… amellyel ép ésszel és ép lelkű gyerekkel át tudom vészelni az ajtónkon kopogtató dackorszakot.
… az elromlott, csöpögő kávéfőzőnk helyett egy szép új, mennyei kávét, és lágy, selymes tejhabot varázsoló csodamasinát, amely a zord, borús reggelekbe, és a négy fal között töltött délutánokba néhány percnyi nyugalmat és feltöltődést csempész. Pont egy ILYENRŐL álmodom!
Gondolom, ezt nem csak tűsarkúban, ondolált hajjal és Barbie-integetéssel lehet kérni szépségversenyeken. Úgyhogy az összes fegyvergyárost, zsoldost, katonát, diktátort és hadvezért leszerelném; hatalmas pénzeket költenék oktatásra, hogy ne lehessen ócska és hamis ideológiákkal embereket megtéveszteni és háborúba vinni. A karácsonyra kapott világbéke-programom részeként a lerombolt városok újjáépülnének, és lenne megbékélés, valamint jóvátétel a Jordán partjától a Nílusig, az Uráltól az Andok lábáig.
Igen, a Harry Potterből. Mert hiszem, hogy a világ csak akkor lehet kiegyensúlyozott és boldog, ha a benne élő emberek is azok. Mi meg valahogy úgy vagyunk megalkotva, hogy ha nincsenek körülöttünk kihívások (vagy apróbb-nagyobb gikszerek, utálható dolgok), akkor csinálunk magunknak egyet. Tehát, mielőtt egymásnak ugranánk, előveszünk egy csomag Bogoly Berti-féle mindenízű drazsét, és annak megfelelően, hogy fülzsír-ízűt, mannásat esetleg pörköltöset húztunk, tudunk fintorogni, dühöngeni, ellágyulni és nevetni. (ez utóbbi különösen fontos a világbéke fenntartásához) – meg hogy ne vegyük magunkat túl komolyan.
akkor legalább a földi másukat azért megszerezném. Ja, és a cukorkafogyasztás élvezeti értékét az egekig növeli, ha a gyerekekkel együtt esszük – utóbbiról azonban magunknak kell gondoskodnunk, mert rendeléskor csak a cukor érkezik meg. Szóval gyereket nem rendelek, EZ ITT viszont jöhet.
… kedves, nagyon nyugodt, fiatal informatikus szakembert.
… ami az álmosságot is elűzi, ezért fitten és kialudva ébredhetnék minden reggel.
Naaa, lécci, lécci! Nem akarok nagyravágyónak tűnni, nem kérek semmi pluszt, csak a mínuszról szeretnék felmászni valahogy a nulláig. Hogy többet ne akarjam azonnal könyékkel szájon vágni azokat, akik olyanokat mondanak, hogy: nem szabad minden munkát elvállalni.
Kellene nekem valaki, akiről mindenki azt hiszi, hogy én vagyok, de igazából nem. Aki ugyanúgy ír, ugyanúgy teljesít az ágyban, ugyanolyan anyuka, ugyanúgy… jó, talán picit jobban főz, és picit rendszeresebben takarít. Így amíg ő nagy boldogan helyettesítene, én nem csúsznék ki az összes határidőből, csak minden másodikból, nem felejtenék el elmenni a rohadt szülői értekezletre, és, és… szóval egészen vállalható teljesítményt tudnék nyújtani szinte mindenhol.
Mivel most értem haza egy fellépésről, megnéztem, hogy a Shopline-on, van-e pizza, mert elég éhes vagyok, de nem volt. Úgyhogy lejjebb adtam… Hazaérhettem volna másfél órával korábban is, ha az ezeréves GPS-em nem lenne meggyőződve arról, hogy nem szeretném igénybe venni az autópályát, amikor Debrecenből Budapestre jövök, ezért hamar rátaláltam arra, ami jól jönne. Szeretnék egy olyan GPS-t, amelyik tényleg segít abban, hogy a lehető leggyorsabban eljussak egyik helyről a másikra, és nem csak felelőtlenül ígérget.
… szeretnék Margarita-koktélt inni.
… Machu Picchut.
… EBBŐL a könyvből, és tessék! Megtaláltam!
Egy kutyaszőrrel táplálkozó varázslényt szeretnék, aki már a levegőben is elkapná a mindenhová szálldosó fekete szálacskákat, és hálás lenne azért, hogy a szőrevés mellett rendet is tarthatna a gyerekek (meg az anyukájuk) szobájában. Valamint az orromra koppintana, amikor túl sok időt töltök el a gép előtt úgy, hogy nem csinálok semmit, csak fárasztom magam ahelyett, hogy összeszedegetném a kutyaszőrt… és rendet raknék a lakásban.
Egy varázsperselyt szeretnék, amiből soha nem fogyna el a pénz, és minden fázó, éhező, nyomorgó lény annyit vehetne belőle, ami elég volna ahhoz, hogy normálisan élhessen, és újra embernek érezhesse magát.
Nagyon sok ILYEN adományjegyet szeretnék… És, ha sok ilyet kapnék, akkor meg is lenne az a bizonyos varázspersely, amit te is megtölthetsz, ha akarsz. Ugye, te is akarod?
Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár
Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén
Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára
Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár
Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár
Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár
Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén
Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár
Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára