Ünnepi zene- és filmajánló
A Japán filmművészet remekei díszdobozban
2013.11.26.
A tavalyi Andrej Tarkovszkij-gyűjtemény után az Etalon Film idén még keletebbre tekingetett. A japán filmművészet remekei című válogatásukban Akira Kuroszava és Kaneto Shindo munkásságának legjavát gyűjtötték össze. Az öt DVD-ből álló díszdobozban akadnak szamurájok, áskálódó, démonmaszkos öregasszonyok és egy haldokló közhivatalnok is.
Kuroszava két klasszikus szamurájfilmmel, és egy monumentális elmúlástörténettel képviselteti magát. Egy lemezre került a 1961-es Yojimbo – A testőrt, melynek hőse, Sanjuro, a szaké-és a selyemkereskedők bandaháborújának kellős közepén találja magát, valamint a film egy évvel későbbi folytatása, a Sanjuro, melyben a korrupcióval gyűlik meg a baja. A nagyszabású akciójelenetek és a moralizálás mellé odafért még a rendezőről szóló kétrészes dokumentumfilm, a Kuroszava, a mester is.
A sorozat harmadik Kuroszava-mozija az 1952-es Ikiru – Élni, vagyis egy átlagember lassú elmúlása, két és fél órában. A kollégái által múmiának csúfolt Watanabe Kanji, felesége halála óta csak vegetál. Amikor megtudja, hogy gyomorrákja van, arra is ráébred, hogy elment mellette az élet, ezért utolsó hónapjaiban megpróbál valamilyen értelmet adni létezésének.
Kaneto Shindo filmjei közül az 1964-es Onibaba kapott helyet a válogatásban. A belső háborúk idején játszódó filmben egy anyós és menye próbál boldogulni, ám a meleg ételhez vezető utat halott szamurájok szegélyezik. A két nő katonák legyilkolásával keresi meg a napi betevőt, áldozataik páncélját és fegyvereit a szomszédjuknál, Hachinál váltják élelemre. Egészen addig, míg be nem zavar a szerelem, a féltékenység, és egy eltávolíthatatlan démonmaszk. A történelmi horrorsztori mellé kuriózumként egy negyven perces werkfilm is felkerült, amelyből apró titkokat tudhatunk meg a rendező munkamódszeréről.
A dobozba ötödik egészestésként Shindo 1960-as filmje, A kopár sziget került. Kétgyermekes család próbál boldogulni a japán senki szigetén, ahová még a vizet is a szárazföldről kell szállítani. A rendező szerint alkotása filmes vers, amely megpróbálja megragadni az ember küzdelmét az életben maradásért, azt a küzdelmet, ami leginkább a hangyák természeti erőkkel való viaskodásához hasonlít. A mindennapok egyhangúságát pedig csak egyetlen dolog törheti meg. A gyász.