Kriszta
kedvencei

Ezt is elhoztam magammal

És akkor Háy János megtalálta a kis fekete gombot az erősítőn és felcsavarta, Erdős Virág hátat fordított a közönségnek, Grecsó Krisztián pedig gitárral a kezében boldog óvodássá változott.

D. Tóth Kriszta ajánlja

Látok, hallok, érzékelek valamit, ami velem marad. Szerintem érdekes, megindító vagy elgondolkodtató - úgyhogy megosztom veletek. Bármi jöhet,
az egész világ belefér.

D. Tóth. Kriszta ajánlja

Sosem tudtam igazán, hogy mit gondoljak a crossover műfajokról. Néha beszippant és el nem enged, mint például a Petőfi Rádió Szimfonik Live sorozata. Máskor meg a világ peremére kerget, ahonnan legszívesebben a mélybe vetém magam. Klasszikusok popritmusban. Mond ez még valakinek valamit? Meg a különböző hangszereken, vastagon sminkelt nők és/vagy férfiak által előadott darabok, alatta dobgép, fölötte lézershow. Vagy a frissen szőke Richard Clayderman a lakkozott fehér koncertzongorán. Ugye? Áááááá!

Na, a Rájátszás nem ilyen cucc. Mondjuk... nem is tölti meg a Sportarénát a közönsége. Még. Sajnos. Igaz, azok a finom sutaságok, apró bakik, amelyek igazán szerethetővé teszik a produkciót ott, az Arénában nem lennének észrevehetők. És ez határozottan hátrányára válna az egyébként korszakalkotó ötletnek. Veszélyes terepre léptek a Rájátszás szülőapjai, amikor kitalálták, hogy összeeresztik a kortárs magyar irodalom krémjét és a pop-rockszakma jeles dalszerző-szövegíró-énekeseit, hogy írják át egymás szövegeit, zenésítsék meg egymás darabjait. Mert, lássuk be, a papíron zseniális ötletben benne volt a teljes elkimittudosodás lehetősége. Annak az igen kínos, a fizetőközönséget kényelmetlen feszengésre kényszerítő jelenségnek a lehetősége, amikor az ember a színpadot nézve úgy érzi, hogy ami ott folyik, az neki kellemetlen. És azt gondolja, „Istenem, bárcsak Háy nem mászott volna le az elefántcsonttornyából, bárcsak Grecsó maradt volna az ÉS szerkesztőségében!” Jó, jó, tudom, tudom, a mi íróink-költőink nem elefántcsonttoronyban laknak, hanem zuglói szobakonyhában meg Pest megyei tanyán. De ha az ember irodalmi rajongásának tárgya egyszercsak ott áll egy nagyszínpadon és kínosan esetlenkedik egy hangszerrel a kezében, na az az illúziórombolásnak mégiscsak egy igen magas foka tud lenni.

Rájátszás

De szerencsére nem ez történt tegnap este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hanem egy közel két órás, semmi máshoz nem hasonlítható, alternatív irodalmi standup-pop-rock koncert, ahol a közönség az egyik percben a könnyeit törölgette a nevetéstől, a másikban pedig elégedetten verte a lábán a dal ütemét és elégedetten nyugtázta, hogy Beck Zoli hangja pont ugyanolyan jól szól élőben, mint a rádióban. Ahol olyan még ennél is többre hivatott alkotó- és előadópárosok zúzták, mint a Kollár-Klemencz László (Kistehén) – Grecsó Krisztián, a Beck Zoltán (30Y) – Háy János, vagy épp a Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) – Szálinger Balázs duó. És ezen még az a nyilvánvaló tény sem rontott, hogy Szálinger egyáltalán nem tud énekelni – ezért aztán rá az alkotók nagyon bölcsen az MC szerepét osztották. Erdős Virág sem tud, viszont neki hagyták, hogy megpróbálja. Az eredmény: az „Ezt is el” című verséből a többiek segítségével olyan sokgitáros örömfinálé kerekedett, hogy az ember simán megbocsátott neki minden fals hangot és színpadi zavart.

Jó volt ez így, ahogy volt. Köszönöm az élményt.

Heti termékek

[product 22:120257,22:120507,22:121967]

Régebbi ajánlók

Bizibizibizi

  • És mit csinálsz most, hogy eljöttél a tévéből?
  • Írtam egy regényt. És közben az Unicefnek dolgozom.
  • Na jó, de mit csinálsz?
  • Mondom, írok. Könyvet, blogot. És önkénteskedem. Meg a családommal vagyok.
  • Az rendben van. De mit CSINÁLSZ?
Tovább olvasom

Attrakcióóó!

Ónodi Eszter, Deák Krisztina, Cseke Eszter, S. Takács András, Attraction árnyékszínház. Tudjátok, mi a közös bennük? Az, hogy az elmúlt 168 órában annyi örömet okoztak nekünk, és annyi jót tettek Magyarország imázsáért, mint ennek az országnak a vezetői az elmúlt 20 évben összesen sem.

Tovább olvasom

Premierem

Nagyjából egy évvel ezelőtt egy színész ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy ha film készülne az életemből, ki játszana engem. Gondolkodtam, de csak egy kicsit. Kovács Patrícia, feleltem neki, mire ő: „igen, szerintem is. Kovács Patrícia.”

Tovább olvasom

Emberek a fotelban

Kész, vége. „Nem keresik tovább Erőss Zsoltot és Kiss Pétert” – olvasom ma délelőtt az Indexen. A hős meghalt, a legenda megszületett. Erőss Zsolt beteljesítette a végzetét. Oda jutott, ahová a róla szóló könyv predesztinálta: a Himalájánál magasabbra. Eddig a közhelyek.

Tovább olvasom

Ever after

Te mit mondanál a testvérednek, aki házasodni készül? Mit írnál bele a beszédedbe? Mit mondanál neki, akit a közös anyátok helyett te kísérsz az oltár elé, mert ő már nem lehet ott? Mit mondanál a szüleid válásával és egy saját válással a hátad mögött?

Tovább olvasom

Anyalánya, röviden

„Ha száz anyukám lenne, akkor is téged választanálak!” – így kezdődik a lányom verse, amit az iskolában írt nekem anyák napjára. Én meg, ha megszakadok sem tudok ennél szebbet kitalálni neki válaszul. Csak sírtam és megöleltem, mindkettőt szokás szerint.

Tovább olvasom

Jöttem, hadd lássalak...

A sztori röviden: írtam egy regényt, amelynek anyám a főszereplője. A sztori hosszabban: életem legdurvább tripjén vagyok túl. Tíz év gondolkodás, tervezgetés, halogatás, fejben írás után végre leültem és kiengedtem magamból mindent, amire anyukám 15 évvel ezelőtti halála óta nem voltam képes. És még annál is többet.

Tovább olvasom

Lakat a hűtőszekrényen

Tizenkét éves voltam. 152 centi. És 34 kiló. Hetente minimum egyszer kiájultam az iskolapadból. Mert fogyókúráztam, mint a ritmikus sportgimnasztikázó kislányok nagy része.

Tovább olvasom

Tévé újratöltve

Április negyedikén, csütörtökön hivatalosan is megszűnt a munkaviszonyom a Magyar Televíziónál. Nekem az intézmény neve már csak MTV marad, hiába keresztelték át nemrég a nagyon blikkfangos MTVA-ra.

Tovább olvasom

A gyerek, a kisnyúl és a televízió

Lola a tévéből tudta meg, hogy zajlik egy szülés. Hároméves lehetett, amikor A kisvakond egyik epizódját néztük gyanútlanul. Tudjátok, azt, amelyikben a nyuszifiú beleszeret a nyuszilányba, udvarol neki, elveszi feleségül, aztán hirtelen kisnyulaik lesznek.

Tovább olvasom

A Nagy Találkozás

Előbb olvastam vele interjúkat, mint hogy a könyveit a kezembe vettem volna. Persze, ez akár érthető is lehet, ha az ember úgy áll hozzá, hogy jó alaposan megnézi, mivel tölti azokat a ritka, édes órákat, amikor könyv van, könyv lehet a kezében.

Tovább olvasom

ByAlex, ByeSena, ByeKriszta

Amikor 2009 karácsonyán a Rage Against the Machine Los Angeles-i rap-metál banda „Killing in the Name” című, nem mellesleg 1992-ben kiadott, zúzós dala landolt a brit slágerlista élén, valami történt az Egyesült Királyságban.

Tovább olvasom

Gyerekek az árnyékban

Hazajött a gyerek és közölte velem, hogy jó napja volt és boldog. Nevettünk egy nagyot, megölelgettem, és mondtam neki, hogy örülök. Majd megkérdeztem, mit enne vacsorára. Miközben gondolkozott, levette a kabátját és csizmáját, majd belebújt a téli, meleg papucsába. Leült a kutya mellé a szőnyegre, és válaszolt: rántott csirkét. Háromból kétszer ezt válaszolja.

Tovább olvasom

Drakulola és barátai

Álltam kezemben a babával, és tudtam, hogy baj lesz. Mégsem voltam képes megállítani a szavakat, amelyek épp a számat készültek elhagyni, szép sorban: „Úristen, mi ez a borzalom?”

Tovább olvasom

„The Guilty Pleasure” - avagy: a bűnös élvezet –

Rövid leszek. Viszont cserébe vallok. És ez még akkor is nagy szó, ha tudom: nem vagyok egyedül a bajban. Ugyanis mindenki, akit ismerek, csinálja. És élvezi. Vagyis: csinál olyat, amit élvez, és ami miatt közben bűntudata van. Olvas ponyvát, hallgat nyálas zenét, játszik videójátékot, néz csöpögős vagy lövöldözős-robbantós filmet, nem tud ellenállni a Nutellának... meg a kitérdesedett mackóalsónak.

Tovább olvasom

Anyám bőre

Jobbnál jobb híreket hallottam magamról az elmúlt hetekben. Több helyen lesz új tévéműsorom, most induló hírcsatorna „arca” leszek, főszerkesztői állást kapok női magazinnál, sőt, állítólag azt is fontolgatom, hogy külföldre költözöm a családommal...

Tovább olvasom

Van egy barátom...

... és büszke vagyok rá. Nem azért, mert három napja elrabolták Szíriában. Hanem azért, mert az egyik legigazibb újságíró, akit ismerek.

Tovább olvasom

Krétavásár

Soha egyik tanáromnak sem voltam a kedvence, pedig volt belőlük sokféle. Szigorú, vicces, vajszívű, vagány, konzervatív, biztató, rideg, kiabálós, halk szavú... Mindegyikkel voltak vitáim, mert, azt hiszem, nem nagyon tudtak hová tenni. Jó tanuló voltam, de nem az a klasszikus stréber. A szorgalmi feladatot ritkán csináltam meg, a hét végén bulizni jártam, a szünetben pedig nem a következő órára készültem, hanem a folyosón lógtam a többiekkel.

Tovább olvasom

Szelerem, szelerem, tiszta szelerem...

Négyévesen azt hittem, szerelmes vagyok. De akkor még nem tudtam, hogy milyen az igaz szerelem. Arra kilencévesen jöttem rá. Balázsnak hívták és gyönyörű elálló fülei voltak. Matekórán gyakran figyeltem, ahogy átsüt rajtuk a napfény. És gödröcskék jelentek meg az arcán, ha mosolygott. Még ölre is mentem érte egyszer a lányvécében az új lánnyal, aki kicsit idősebb volt nálunk, csillámos lakkot viselt a körmén és melltartót hordott. Én győztem.

Tovább olvasom

A közös nevező

Ifjúkoromban rajongtam a kopaszodó férfiakért. Még mielőtt analizálni kezdenétek beteg lelkemet a bejelentés nyomán, közlöm, hogy apámmal a kapcsolatom kiegyensúlyozottnak mondható. Egy nagyon rövid, mindössze néhány hónapos mosolyszünettől eltekintve, kifejezetten jól funkcionáló, a szeretetre és kölcsönös tiszteletre épülő emberi viszony...

Tovább olvasom

Kiskarácsony, még kisebb karácsony

– avagy az év legnagyobb ünnepének helye a tér-idő kontinuumban –

Tovább olvasom

Öcsém, ízirájder

„Hááát aaaa... Bandinak vastag szája van, nagy szeme és mindig mosolyog az arca. Ja, és mindent megeszik.” (Lola, 7 éves, iskolás)...

Tovább olvasom

Az ígéret szép szó...

...márpedig két hete tettem egy nem is olyan könnyelmű ígéretet. Emlékeztek még? Lackfi János „Milyenek a magyarok?” című öniróniába mártogatott könyvéről volt szó épp, amikor mintegy a margón, megjegyeztem: az egyáltalán-nem-bezzeg angolok is megérnek egy külön cikket. Mert megérdemlik. Hát, akkor tessék: lássuk, milyenek az angolok...

Tovább olvasom

Lola a dobozban

Kisgyerekkoromban sosem értettem, hogy anyámék miért hatódnak meg a karácsonyfa alatt ajándékozás közben. De nem akkor, amikor a saját ajándékaikat bontják, hanem amikor minket néznek, ahogy örülünk...

Tovább olvasom

Botfül és aranyszáj

Az anyám anno a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja volt. Az apámért odavoltak a tanítványai, amikor Máté Péter-dalokat énekelt. A nagynénémnél még mindig nincs jobb énekes-színésznő Magyarországon. A férjem egyetemistaként egy rockbanda frontembere volt. De amikor én dalolni kezdek, mindenki menekül. Hát hol van igazság?

Tovább olvasom

"Nagyon-nagyon" magyar virtus

Jajj, nagyon jó könyvet olvasok! Egyik kedvenc íróm kötetét arról, hogy "Milyenek a magyarok?". De figyelem, csak annak ajánlatos kezébe vennie ezt az olvasmányt, akinek mentális berendezkedése nyomokban öniróniát tartalmaz. A többieknek szigorúan tilos.

Tovább olvasom

Gasztroördög

Ugye szerintetek is gyanús, hogy mindkét anyósom (a volt és a mostani is) előszeretettel ajándékoz(ott) nekem szakácskönyvet? Az elsőt ráadásul azzal a nem gyenge címmel látták el, hogy "Szakácskönyv kétbalkezeseknek". Hát, köszi.

Tovább olvasom

Anyusirató

"Édesanyám halála után úgy döntöttem, hogy szeretném őt nagyon jól megsiratni, mert édesapámat nem sirattam meg eléggé. Elővettem az összes fényképét, és elkezdtem ezeket nézegetni. A gyerekkori képeket, az esküvői fotóit, azokat, amelyeken együtt szerepeltünk, és addig-addig nézegettem a képeket, míg el nem bőgtem magam.

Tovább olvasom

Hét év álom

Arra ébredtem, hogy valaki néz. Kinyitottam a szemem, de eltartott jó ideig, amíg hozzászokott a sötétséghez. Egy kis nőalak sziluettje rajzolódott ki előttem. Íves derék, kerek vállak, torzonborz frizura. Amikor már látta rajtam, hogy felfogom: nem álmodom, pici, meleg kezét rátette a lapockámra és megszólalt az árnyék. "Mama..." – suttogta olyan átéléssel, ahogy csak ő tudja suttogni ezt a négy betűt. "Rosszat álmodtam, nem baj, ha bebújok az ágyadba, amíg reggel nem lesz?"

Tovább olvasom

Mit nekem a sztratoszféra...

Álltam a régi orosz AN2-es ajtajában, és képtelen voltam kinyitni a szemem. Úgy éreztem, ha megteszem, menten elájulok. És akkor kizuhanok a gépből, bele a semmibe, kb. 1000 méterrel a föld fölött. A hátamon az RS8-as katonai ernyő, a mellemen a mentőernyő, de ha elájulok, ugye, akkor esélyem sem lesz valamelyiket kinyitni. Vagyis: nekem végem.

Tovább olvasom

Az élet show-ja

Tegnap délután bekövetkezett az, amit eddig sikerült megúsznom. A gyerek akkor betegedett meg, amikor fizikai képtelenség volt otthagynom a munkát.

Tovább olvasom

Ó, Mr. Alkohol…

"...mert néha jó veled, ez nem tagadható..." A problémák akkor kezdődtek, amikor abbahagytam a lányom szoptatását. A csaknem tízhónapos gyerekre a nagymama vigyázott, amíg Alexszal lesétáltunk a Gravellines utcán a kedvenc portugál kisvendéglőnkig.

Tovább olvasom

Valóságshow

Esküszöm, hogy nem vagyok elvakult Szabó Győző-fan. Nem követem minden lépését, nincsenek otthon kiplakátolva a falak a képével, nem várom az előadások után a művészbejárónál. Csak tehetségesnek tartom és nem tudok nem figyelni rá.

Tovább olvasom

Egy angyal formája…

Babát vársz. Tudni akarod, hogy fiú vagy lány? Naná. Szeretnéd látni, amíg benned van? Egyértelmű. 3, sőt 4D-ben is? Bizony. Színesen, hangosan, filmen? Hát, ha már… Na, és mit szólnál, ha műanyagba is öntenék neked, hogy kitehesd a polcra? Mondjuk a giccses hógömbök közé, hogy mindig szem előtt legyen. Vagy vidd be a munkahelyedre és rakd az íróasztalodra. Micsoda papírnehezék válna a meg nem született gyerekedből! Öööö… mi van?!?!

Tovább olvasom

Repül a, repül a... Kriszta!

D. Tóth Kriszta vagyok. 37 éves. Repülésfóbiás. Ez az én történetem.

A dolog 5-6 éve kezdődött, nem sokkal a gyerekem születése, és közvetlenül egy rosszul sikerült korfui repülőút után. Addigra megtettem 300 ezer kilométert a levegőben, ami azt jelenti, hogy összeadva a szakmai és magánútjaim hosszát, többszörösen is körberepültem a Földet. Gond nélkül, para nélkül.

Tovább olvasom

A győztesek világa

Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.

Tovább olvasom

Ringo, a kutyaember

Itt fekszik előttem. A lábaim előtt. Elfoglalja szinte az egész szőnyeget. Álmában néha meg-megrándul, fölmordul, vagy... szellent egy nagyot. Olyankor menekülünk a környezetéből, és kitárjuk a teraszajtót, hadd vigye ki a nyár végi szél a szagot. És a röhögésünk hangját, mert persze hogy nem bírjuk ki nevetés nélkül. Ringóval az élet csupa öröm.

Tovább olvasom

De nehéz az iskola... táska

A lista két A4-es oldalt betöltött, és már két hónapja ott figyelt a hűtőszekrényünkön. Fenyegetett, frusztrált, figyelmeztetett. De ha még véletlenül el is feledkeztem volna róla, akkor jött a lányom, lepattintotta róla a hűtőmágnest és az orrom elé tartotta azzal, hogy "naaa, mikor megyünk megvenni a tanszereket?"

Tovább olvasom

Máshogy telik

"Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel."

(Punnany Massif: Máshogy telik)

Tovább olvasom

Két nyelv, két arany

Vágni lehetett a feszültséget a szobában. A tévében az olimpia ment, a nappaliban pedig egy angol-magyar örökrangadó. A férjem és én farkasszemet néztünk a távirányító fölött.

Tovább olvasom

Kemény meló

Nem könnyű munka Kemény Dénesnek lenni. Az utóbbi másfél évtizedben azon a háromszor öt percen túl, amit közvetlenül az olimpiai döntős győzelmek után a vízben fürdött a "fiaival", szerintem nem nagyon volt igazán felszabadult időszaka.

Tovább olvasom

Csak nyugi London, és folytasd!

Milyen nagyszerűen hangzana, ha azt mondanám: elutaztunk Londonba, hogy megnézzük az elmúlt évek legkomolyabb dizájn-kiállítását. Legalábbis a sznobizmusfaktorom már-már kultúrházi magasságokba szökne...

Tovább olvasom

"Coming out"

"Well, hello Mr Grey" – így szólt az egyébként fájdalmasan érzelemtakarékos sógornőm posztja a Facebook- on egyik este. Ez volt az utolsó csepp. Másnap fölmentem a Bookline-ra és megrendeltem a Fifty Shades (Ötven árnyalat) trilógiát. Mind a három kötetet, naná. Minek kispályázzunk. Elvégre nekem munkaköri kötelességem, hogy tisztában legyek a legfirssebb popkulturális jelenségekkel.

Tovább olvasom

Régebbi videók...

Szabó Győző: Felszabadultabb ez a nyár...

Sokáig nem tudtam igazán jól megfogalmazni, hogy miért tartom nagyra Szabó Győzőt. Persze, sokoldalú, jó színész, a Beugróban pedig zseniális. Aztán nyár elején elolvastam a könyvét arról, hogyan jött le a drogról, és rájöttem. Azért szeretem, mert nem törődik azzal, ki mit gondol róla. Bocsánatkérés és manírok nélkül az, aki. Óriási karakter.

Janklovics Péter: Dr. Magic-be belefojtották a szót

Janklovics Péter standuposként állandó vendég a nyári fesztiválokon, ahol a fiatalok különösen fogékonyak sajátos humorára. A színész-humorista két olyan könyvet ajánl a nyári kikapcsolódáshoz, amelyek jól illenek a fesztiválozók életformájához – és persze olvasmánynak sem utolsók.

Al Ghaoui Hesna: "Jó néha semmit sem csinálni"

Al Ghaoui Hesna tehetséges, talpraesett, bátor nő. Prima Primissima díjas riporter, aki háborúról, nyomorról, válságról tudósít. Majd hazamegy és megtanul sushit készíteni a vőlegénye kedvéért.
Vagy leül festeni.

Az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.

Kriszta vendége aktuális kedvenc olvasmányai között Feldmár András Ébredések című könyvét ajánlja, de egy CIA-ügynök igaz történetéről és egy különleges bornaplóról is szó esik.

Árinfó

Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár

Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár

Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén

Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár

Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára

További információk

Árinfó

Akciós ár: a vásárláskor fizetendő akciós ár

Online ár: az internetes rendelésekre érvényes nem akciós ár

Eredeti ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár

Kiadói ár: kedvezmény nélküli könyvesbolti ár árkötött könyvek esetén

Bevezető ár: az első megjelenéshez kapcsolódó kedvezményes ár

Korábbi ár: az akciót megelőző 30 nap legalacsonyabb akciós ára