Munk Veronika
Kéjutca
Magyar szex euróért

Egy észak-német kikötőváros piros lámpás utcájában a prostituáltak kétharmada magyar. Magyar a madám, a takarító, a stricik, még a biztonsági őrök is, a környék egyetlen étterme pedig csak magyar ételeket kínál. A lányok kirakatokban állnak, és nem kell tartaniuk a törvény szigorától. Itt még a futtatók és a bordélytulajdonosok is legálisan dolgozhatnak.

A könyv ennek a piros lámpás negyednek a részletes képét rajzolja meg, nem elhallgatva az intim részleteket sem. Élvezik a lányok a szexet? Gyakran kapnak el betegségeket? Mennyibe kerül egy fuvar? Jobb az utcán, mint kabinban dolgozni? Milyen összetételű a vendégkör?

A Kéjutca egy zárt, titkokkal teli világba nyújt bepillantást, ahol a pénz, a szex és az állandó veszély a kiszolgáltatottsággal és egy jobb élet reményével keveredik.

  • Munk Veronika, az Index újságírója olyan ajtókat nyitott ki, amelyek mindeddig a külvilág előtt zárva voltak. Szexmunkásokkal, futtatókkal, bordélytulajdonosokkal foly...

    11 pont
    Raktáron
    1 munkanap vagy Bookline Express
    könyv
    Munk Veronika: Kéjutca - Magyar szex euróért
    Raktáron

    Munk Veronika: Kéjutca - Magyar szex euróért

    Bookline Könyvek, 2017 0.150000006 3 499 Ft 2 974 Ft

Munk Veronika újságíró, 1979-ben született Budapesten. 2002-ben kezdett el az Index.hu-nál dolgozni, a politika rovat munkatársa. Főként társadalmi témájú riportok szerzője, több újságíródíj (Lila szalag-díj, Szegő Tamás-díj, Antistigma-díj) első helyezettje, és a Robert Bosch alapítvány Reporters in the Field programjának ösztöndíjasa.

Kulturális antropológia, média és szociológia szakokat végzett az ELTE-n, 2014-ben szintén az ELTE-n doktori fokozatot is szerzett. Óraadó egyetemi oktatóként újságírást tanít és imád kosárlabdázni.

Részletek:

Arra készülök, hogy gyakorlatilag éjjel és nappal, kevés kivételtől eltekintve napokon keresztül hóban-fagyban a szabadban tartózkodjak. Autóba vágjuk magunkat, és hogy a feszültséget enyhítsük, rendületlenül poénkodunk, bár nekem egész úton gombóc van a torkomban. Amikor életemben először bepötyögöm a GPS-be, hogy Lessingstrasse, még fogalmam sincs róla, hogy fél évvel később már egyedül járok oda minden jelentősebb félsz nélkül,

és autós navigáció sem kell hozzá, hogy a brémai reptérről a szexmunkások utcájába találjak, ahol puszival köszönt sok más lány mellett Berta és a tarkóhájas biztonsági őrök. De februárban még egyáltalán nem vagyok laza. Hárman utazunk a riport helyszínére a helyi vigalmi negyedbe, ami ritka riporthelyzet. Három fő egy interjú intimitását igencsak veszélyezteti: nagyon nehezen oldódik fel és beszél őszintén bárki, ha szemben vele több kérdezősködő ül.

Most mégis hárman vagyunk. Ez egyrészt azért fontos, mert forgatunk is, a videó elkészítéséhez pedig kell ennyi ember. Másfelől, amikor egy hónapja kiderült, hogy újságíróként hosszabb időt tölthetek a vigalmi negyedben, mérlegeltük a biztonsági szempontokat is, és az a döntés született, hogy két nő (az operatőr kollégám és én) nem jöhet egyedül. Ezért van mellettünk egy kiváló férfi munkatársunk is.

Legelőször egy olyan lánnyal voltam...

„Legelőször egy olyan lánnyal voltam, akinek volt hozzá kedve. Nagyon jó volt. Aztán a későbbi alkalmak lassan egyre unalmasabbá váltak.” A fiatal koszovói húszévesnek mondja magát, és folyamatosan vihog. Felmerül bennem az is, hogy valami dizájnerdrog dolgozik benne: rágcsálja a száját, pörög, képtelen egy helyben megállni, ezért döcögősen beszélgetünk. Kicsit meg is sajnálom, mert már pontosan tudom, hogy a szexmunkások a részeg vagy drogos vendégeket nem szívesen engedik be magukhoz, vagy ha mégis, akkor igyekeznek lehúzni őket. Berta egyszer öt percnyi rövid francia után közölte egy illumináltabb klienssel, hogy lejárt a húsz perc, az meg megzavarodott időérzékkel elhitte, hogy ilyen gyorsan szalad az idő. A baseball sapkás kizárólag a nők teste alapján választ, egy bizonyos típust keres, aki vékony és nincsen nagy melle. „Hetente egyszer vagy kétszer jövök, amúgy itt mindent ki lehet próbálni. Egyszer fiatalabbat, egyszer idősebbet. De hidd el, vannak más nők is, akiknél nem kell fizetnem!” – próbál egy ideig győzködni, majd elege lesz a kérdéseimből, és se szó, se beszéd faképnél hagy.

A törzsvendég klienseknek, vagy ahogy itt hívják, a „visszajárósoknak...

A törzsvendég klienseknek, vagy ahogy itt hívják, a „visszajárósoknak” általában szerelme is van az utcában, ami azt jelenti, hogy a férfi úgy érzi, kölcsönös érzelmeken alapuló, közeli kapcsolatban áll egy szexmunkással. A mérnöknek is van egy ilyen nője. „Persze van, hogy egy nőhöz visszajárok, mert tetszik. Régebben volt egy hosszabb időszak, amíg ugyanahhoz a nőhöz jártam. Vele kialakult valami több, már-már olyasmi, mint a feleségemmel. Más volt, mint a többiek, meghívott a lakásába, főzött nekem néha. De egy ilyen kapcsolat csak lassanként fejlődik, nem azonnal. Ahogy végigmegyek az utcán, először csak azt nézem, hogy mosolygós-e a lány az ablakban, jól érzi-e magát. Azt akarom, hogy elcsábítson. Nem akarok olyan lányt választani, aki minél gyorsabban le akarja zavarni az ügyfelet, hogy aztán jöhessen a következő vendég. Ha nem ilyen a lány, akkor többször is visszamegyek hozzá, és egyre jobb lesz. És ha egyre jobb lesz, akkor már csak hozzá megyek. Ha olyan a lány, hogy látszik, élvezi a csábítást, és nem csak gyorsan pénzt akar keresni, akkor ezt észreveszem, és ez alapján döntök mellette. Aki élvezi, ahhoz szívesen visszamegyek. De persze vannak, akik nem élvezik, ami nagyon idegesítő. Volt pár alkalom, amikor észrevettem, hogy a lány olyan, mint egy gép, így én sem tudtam élvezni a dolgot. Gondolkodtam már azon, hogy igazából egyiknek sincs kedve hozzá, de végül is szabadok, ők választották ezt a munkát. Ha nem tetszik nekik, el is mehetnek.”