Útinapló a kereszténység harmadik legfontosabb zarándokútjáról, a Camino de Santiagoról. 800 kilométer hegyen-völgyön át, egy hónapnyi gyaloglás Észak-Spanyolország elhagyatott vidékén, gyönyörű környezetben. Hús-vér szereplők, ezeréves legendák és sok-sok gondolat egy húszas éveinek végét taposó fiatalembertől. Nehéz ezt elmagyarázni, ezt egyszerűen érezni kell: a Camino hív. Pár emberrel megtörténik, és ők előbb-utóbb biztosan végigjárják az utat, a többséggel pedig nem. Ez a különleges, ébredő, hívogató érzés folyamatosan vissza-vissza tért, és nem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy meg kell tennem, pedig minden racionális érv ellene szólt: hosszú szabadság, viszonylagos kényelmetlenség, óriási megerőltetés. Semmi sem indokolta, hogy harmincegynehány napon keresztül nomád körülmények között gyalogoljak egy idegen országban! Csak ez az egyetlen érzés, ami nem hagyott nyugtot, míg rá nem léptem az útra. A Camino hív. Pontosabban: a Camino egyeseket hív. És mi megyünk, előbb, vagy utóbb. Ott vagyunk az úton.