"Anya: KUSS!! Nem most mondtam, hogy hallgassatok?! Majd én beszélek helyettetek. A kérő előtt a szátokon lakat legyen! A három lány Rózát pátyolgatja, aki nemcsak néma, de részeg is. /Panna: Úgy hallottam, hogy nadon jó ám a latodalom, med a nácécata. / Bora: Mit beszélsz? Nem is tudod, mi az? / Panna: De tudom. A lakcipa ecnek, icnak és táncónak. / Bora: És a nászéjszaka? / Panna: Actat majd édecanyám emongya." / (részlet a könyvből)
A különleges adományokkal megáldott népi író csipkelődő kedvességgel, pajkos kedvvel, öniróniával világít rá hétköznapjaink fonákságaira. Színpadi jeleneteinek hőseit néha pellengérre teszi, élcelődik rajtuk, de sosem elítélően, hanem mindig bölcs derűvel."Önéletmondása" hiteles, szívbemarkoló, kordokumentum-értékű - Érződik belőle, hogy tiszteli az Urat, a Teremtő pedig szeretetébe fogadta őt. (Dr. Balázs Tibor)