A mű rendkívül személyes útleírás; napló egy magyar nő életének dubrovniki intermezzójáról, utazásáról "én"-en belül és kívül. Egy nő története, akinek megmagyarázhatatlan kötődése Dubrovnikhoz, a dalmát vidékhez, az azúrkék tenger fehér sziklás partjaihoz, a balkáni kultúrához és emberekhez olyan erős, hogy elhatározza: megvalósítja álmát és a maga teljességében megtapasztalja a dél-dalmát életet. Öröm és felszabadultság, kétkedés és vívódás, szerelem és félelem - mind átéljük ezeket az érzéseket - de kevesen vallunk róluk ennyire nyíltan. Aki ismeri Dalmáciát, kellemes emlékek elevenednek fel benne a sorokat olvasva, aki még nem járt ott, bizonyára megérzi a varázsát!

"A Dalmáciáról szóló tündérmese bárkivel, bármikor, bárhol elkezdődhet: a kristálytiszta tengertől sósan átölelve, egy hajón, olajfák alatt egy kicsi völgyben, egy babérligetben vagy színes leanderek és illatozó cédrusok kertjében éppúgy, mint Dubrovnik főterén, vagy valamelyik piciny halászfalu sudár és gazdag pálmái alatt. Ezüstös napfelkeltekor, vagy amikor a forróságban minden arany ködben ragyog. Talán épp amikor a Nap narancs gömbje rózsaszínre festi a selymes vizet, mielőtt megcsókolja és elmerül benne. A tündérmese akkor kezdődik, amikor megérezzük: a részei vagyunk. Íme, az enyém..." - kezdi kötetét a szerző.